Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HORVÁTH M. FERENC: Vác város levéltárának története

testamentumokról" is, „ahová más egyéb állapotokat beírni szabad nem lészen", külön nyilvántartást vezettek.

144 A tanács tisztviselőinek többször is kiadtak oly értelmű utasítást, hogy jelentéseiket, számadásaikat írásban tegyék meg, de „gyalázást érdeklő írásokat" ne fogadjanak el a város lakosaitól. Az ügyintézés következő mozzanata a kiadmányozás (expediálás) volt. Előírták a jegyzői hivatalnak, „minthogy mindenekről az tanácsnak felelni kelletik, semminemű attestatum az tanácsnak híre s tudta és felolvasás nélkül ki ne adasson."

145 A felolvasás után az „állandóságra megigazították", „authenticáltatták" a kiadmányokat. A tanácsülés jóváhagyása nélkül tehát nem adhattak ki leveleket a tanács neve alatt, „mert sokszor történik, hogy ezekbül egyéb bajok származnak, melyeket orvosolni igen bajos."

146 A jóváhagyott fogalmazványokat letisztázták az írnokok, majd általában a bíró aláírásával hitelesítette azokat. A fontosabb okmányokra - szerződésekre, rendeletekre stb. - rányomták a város pecsétjét. A tanácsülésen hozott határozatokat „protocolláris kihúzásban" vagy „kivonatban" adták ki a „részeknek", vagyis az érintett ügyfeleknek.

147 A tanács által más hatóságokhoz írt leveleket és a kiadott „bizonság írásokat" a „levelezőkönyvbe (protocollum missilium) másolták be.

148 Az iratok nyelve általában latin volt, de németül és a 19. század elejétől egyre több magyarul fogalmazott levelet, szerződést is adott ki a tanács. Pest vármegye 1806-ban készített javaslatot az országgyűlésre „az anya magyar nyelvünknek tökéletesítése és a nemzet azzal összekapcsolt hathatós előmozdítása" iránt, melyben remélte, hogy a mezővárosok magisztrátusai „az ítéletek alá terjesztendő perekre és egyéb állapotokra nézve" a magyar nyelvet fogják használni.

149 Az országgyűlés ugyanebben az évben úgy határozott, hogy a tiszti hivatali levelezések magyar nyelven írandók, és ennek elősegítésére egy mintagyűjteményt is kiadtak a városi tanácsoknak, melynek tartalma a következő volt: „A tisztbéli írás módjának saját szavai, úgymint: hivatalbéli levelezéseknek tzímei, hiteles kiadások, esküvéseknek formáik, némely egyházi és világi tisztségek, nemkülömben a közdolgoknak folytatásokban előforduló kifejezések".

150 Itt említjük meg, hogy a korabeli jellegzetesebb író- és segédeszközök a következők voltak: tollvágó kés (penicilus), vonalzó (linea), olló, tenta, penna, papíros, ceruza, cérna és varrótű.

151 A letisztázott leveleket rövid időn belül el kellett küldeni, mivel „az napról napra való halasztásbúi feledékenység, feledékenységbűi pedig károk szoktak következni".

152 A küldemények eljuttatását a címzettekhez a „levélhordók", általában a mezőbírák végezték, akik stációnként 36 kr-1 Ft-ot kaptak, de fizetésüket alkalmanként ki144 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 10/1784., 527/1821.; PML V. 401-b Püspökvác gazd. tü. jkv. 128/1808.; PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 1/1792. 145 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 740/1796., 53/1798., 287, 304/1799. 146 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 952/1810. 147 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 629/1791. 148 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 280/1794., 184/1796., 161/1810. 149 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 1/1806. Pest vm. 1805. november 22-én tartott közgyűlésén hozott 2682. sz. határozat. 150 KARCSÚ III. 59.; PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 122/1806. 151 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 376/1799.; VPGL XXXIII. 11-j A Váci Püspöki Uradalom prefektusának ir. - Tiszti ül. jkv. 881/1809. 152 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 355/1811., 314/1819., 666/1820. 254