Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HORVÁTH M. FERENC: Vác város levéltárának története

A tanács „ítélete alá" adták a különféle felvallásokat, adásvételi szerződéseket, végrendeleteket, kihallgatásokat, becsüléseket, kótyavetyét, árvaügyeket stb. Általában elmondható, hogy minden olyan ügyet, melyhez a tanács közhitelű jóváhagyása volt szükséges, valamint minden olyan vitás ügyet, amiben a felek nem tudtak megegyezni. A tanács „bizonyító levelet" adhatott ki a város pecsétje alatt az általa hozott végzésekről, s ezeket szóról szóra bejegyezték a jegyzőkönyvbe.

139 A városbíró előtt lehetett pert indítani mint „első bíró"-nál. A rövid úton lefolytatott ún. sommás pereket a tanácsnál kezdeményezte a felperes szóban vagy írásban. Az előbbi esetben a jegyzői hivatal készített feljegyzést az ügyről úgy, hogy „a két résznek védelme és ellenvetése, végtére [a] tanúk vallásai felrakattassanak, a végzéseknek okai, fundamentomai kitétessenek, és [az] így elkészült munka (ha valamelyik rész a végzést apellálná), az úri törvényszék eleibe terjesztessen."

140 A városi tanácsülési jegyzőkönyvek a város legfontosabb okiratai voltak. Ezekbe jegyezték be „a közügyek és bajok elvégzését" „következő emlékezésre", „késő maradékainknak megemlékezésekre", „a dolgoknak miképp lett elintézése jövő utasításul" a tanácsülés vagy a bíró által hozott végzéseket. Vagyis ahogyan 1792-ben megfogalmazták, „...a protocollumoknak, melyben minden állapotok följegyeztetni fognak, állandósága lehessen és légyen, ... hogy amik oda beíratnak, mivel közös végzésbűi törtinnek, ki-ki úgy nézze mint törvényt, amelynek szentül leendő megtartását meghagyta."

141 A végleges formába öntött végzéseket a következő ülés elején felolvasták, s ugyancsak minden hónap végén az abban a hónapban hozott végzéseket, hogy „az ily alkalommal a tán elfeledettek visszaidéztessenek az emlékezetbe és annál bizonyosabban hajtassanak végre".

142 A későbbiekben - szükség esetén - a jegyzőkönyvek alapján adtak ki másolatokat, kivonatokat. Éppen ezért volt kínos a városi tanácsnak, amikor Csillag Márton - az eset idején már felfüggesztett - főjegyző által vezetett jegyzőkönyv hitelességét vonta kétségbe egy lakos, aki szőlőt vett magától a főjegyzőtől, de a vételárat - a főjegyző állítása szerint - nem adta oda. Az eladó tagadta a tartozás jogosságát, mert a meghozott „végzések Csillag Márton úr munkái légyenek, és mint akkoriban a jegyzőkönyvet vezető nótárius a tanácsnak befolyásán kívül kénye kedve szerént munkálkodhatván, részére kedvező végzéseket tehetett." Az eladó kérte, hadd vizsgálhassa meg az eredeti jegyzőkönyveket, de a tanács csak „protocollaris kihúzásban" - azaz jegyzőkönyvi kivonatban - volt hajlandó kiadni a határozatokat.

143 Püspökvácon 1784-től külön gazdasági üléseket tartottak a „közjavak előmozdítása" céljából, melyekről „különös" jegyzőkönyvet vezettek. Külön jegyzőkönyv készült a vármegye által kiadott körrendeletekről (currentális protocollum), a vármegye által negyedévente tartott számvételekről (computus), melyekről a jelentéseket a „hirdetmények protocollumába" jegyezték be. Majd 1792-től az „árvák dolgairól s más 139 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 456/1798; PML V. 401 -c/C Püspökvác Mv. Tan. külön kezelt ir„ Acta org. 1802-1834.; Uo. Rendszabályok, 1834; PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 1778. szept. 4.; PML V. 401-b Püspökvác gazd. tü. jkv. 53/1806. 140 PML V. 401-c/C Püspökvác Mv. Tan. külön kezelt ir., Acta org. 1802-1834. 141 KARCSÚ I. 97.; PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 397/1798., 636/1801, 742/1808. 142 KARCSÚ I. 97. 143 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 368/1822. 253