Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

BÖŐR LÁSZLÓ: A Pest Megyei Tanács Ideiglenes Forradalmi Bizottsága

vás november 16-án jelent meg.

77 A felhívás - amely a „Megyeháza dolgozóihoz" szólt - első részében ismertették az országban kialakult súlyos helyzetet a hírközlés, a közlekedés terén, a harci cselekmények következtében a fővárosban bekövetkezett háborús károkat. Bár a megye lakosságának élelmiszerrel és iparcikkekkel való ellátását biztosítottnak látták, összefogásra, a közigazgatás és a gazdasági élet újraindítására, megszervezésére hívták fel a figyelmet. Megerősítették a két testület együttműködésének szándékát: „Mi is tárgyalásokat folytattunk a megyeháza dolgozóit közvetlenül érintő kérdésekről egymással. Úgy látjuk, hogy tudunk és lehet együttműködni, ha mindkét felet a haza sorsa iránti őszinte aggódás, becsületesség és a forradalom vívmányainak a gyakorlati életbe való megvalósításának szándéka vezeti." 1956. november 17-én már csak a forradalmi bizottság adott ki tájékoztatót a megyeháza dolgozóinak.

78 Ebben leszögezték, hogy az ideiglenes forradalmi bizottság a vb-vel együttműködve - tovább folytatja munkáját, és a legfontosabb feladatnak a hatékony munka megszervezését tartják. „Tudjuk, hogy vannak olyan politikai kérdések, amelyek még nem tisztázottak. Ezek tekintetében az illetékesek között tárgyalások vannak folyamatban. Ezeknek a tárgyalásoknak az eredményességét ma nem az élet szünetelése, a zűrzavar szolgálja, hanem a munka" - olvasható a felhívásban, majd következik a buzdítás: „Adjunk példát ebben a járási és községi szerveknek, intézményeknek és vállalatoknak." Az a tény, hogy ezt a tájékoztatót - a korábbi együttműködési megállapodások ellenére - már csak a forradalmi bizottság adta ki, jelzi a két szervezet közötti együttműködési zavarokat. Ezt mutatják a tények is: november 19-én Lakatos szobájában Dayka Balázs, Asztalos Géza jelenlétében Hárs Lajosné közölte az intéző bizottság tagjaival, hogy az együttműködés akadálya, hogy a forradalmi bizottság nem ismeri el a Kádár-kormányt. Az intéző bizottság tagjai ezt a leghatározottabban visszautasították, és az együttműködés hiányának legfőbb okát Lakatos Imre személyében látták.

79 Ezt hangsúlyozták a forradalmi bizottság november 19-i ülésén is, ahol Dénes István tájékoztatta a bizottság tagjait a november 15-i ülésen hozott határozatokról. Erősen támadták Dénest és az intéző bizottság tagjait, hogy „engedtek" Lakatos Imre ügyében, azaz nem tudták elérni végleges eltávolítását.

80 A forradalmi bizottságok bizonytalan jogi helyzetét hangsúlyozták a vb-tagok a november 21-én tartott végrehajtó bizottsági ülésen. Bár a november 12-én kiadott 6/1956. számú kormányrendelet egyértelműen rögzítette, hogy a tanácsoknál, intézményeknél megalakult társadalmi szervek, forradalmi bizottságok csak mint politikai tanácsadó, javaslattevő szervek működhetnek, a megye járási, városi és községi tanácsainál is teljes volt a bizonytalanság. A jogállásukba rendelettel visszahelyezett végrehajtó bizottságok és az újonnan választott demokratikus szervek együttműködése igen változatos képet mutatott. Ebben a helyzetben a helyi tanácsok és bizottságok a korábban nagyhatalmú felettes szervtől, a megyei tanácstól várták az egyértelmű állásfoglalást. Bár a két testület együttműködése a megyei tanácsnál sem volt zavar77 Dénes István és társa bírósági perének nyomozati anyaga. A felhívás szövegét november 15-én délután Ambrus Imre írta, de Lakatos nem fogadta el, ugyanakkor átírni sem volt hajlandó. 78 Uo. Ezt a felhívást teljes egészében Dénes István írta. 79 Történeti Irattár, Dénes István vizsgálati anyaga, Dénes István önvallomása, p. 29. 80 Uo. 221