Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

BALOGH ISTVÁN: A debreceni egyetemi összeesküvés 1950-ben

meghatározta a jövendő profilját. Eszerint a debreceni egyetem lett volna a magyarságtudomány (hungarológia, az embertan, a néprajz és képzés központja.

1 Az egyetemre átvett főiskolai tanárok tudományos színvonala - a teológia kivételével - meglehetősen eltérő volt, az új egyetem jellege inkább konzervatívnak mondható. Némi frissességet a 30-as években - amikor én egyetemi hallgató voltam - csupán a modern nyelvi és irodalmi tanszékeken lehetett tapasztalni. Mindkét tanszék tanára egy-két tanítványának évente tudott külföldi ösztöndíjat (félévest, évest) szerezni. A béke utolsó éveiben a francia tanszék agilis professzora létrehozta a három hétig tartó Nyári Egyetemet, amely részben az elszakított területek magyar fiataljai, mellettük finnek, törökök közül is vonzott vendégeket. Legtöbben azonban mindig a németek voltak. Az 1929-ben létesített növénytani, állattani és ásványtani tanszék professzorai nemzetközileg is elismert tudósok voltak. Ugyanide tartozott Bárczi Géza is, de ő már a 40-es években került az egyetemre, a magyar nyelvészeti tanszék tanárának. A magyar irodalom tanszékre kinevezett Kerecsényi Dezső egy évig sem működhetett, 1944 telén Buda ostroma idején vesztette életét. Ugyancsak az utolsó háborús években lett Szabó István a magyar történeti tanszék vezetője, de igazi tanítványnevelő és iskolateremtő működése már a háború utáni évtizedekre esik. Legnagyobb hatással azonban a pedagógiai tanszék új vezetője Karácsony Sándor volt az egyetem szellemének újraformálására. Előadásmódja, nézetei tömegesen vonzották a hallgatókat, teológusok, jogászok is voltak közöttük szépszámmal. De a város fiatalabb generációja - főleg a volt cserkészek, a Soli Deo Gloria és Keresztyén Ifjúsági Egyesület tagjai - is szép számmal látogatták az előadásait. Ez volt legtágabb és világnézetileg legjobban körülhatárolható mozgalom. A követői három - különböző intenzitású - kört alkottak körülötte. A legszorosabb kör a 15-20 tanítványa valóságos szektaszerű csoport volt. Valamivel szélesebb körbe tartoztak azok az egyetemi hallgatók, akiket sajátos filozófiája és előadásmódja vonzott. A legtágabb kört a már említett városi - nem egyetemi - alkalmi hallgatói alkották. A 20-as és 30-as években az ifjúsági mozgalmat a mindenik karon megszerveződött bajtársi egyesületek jelentették. Mögöttük az egyetem tanácsa hivatalosan sohasem foglalt állást, bár mindeniknek volt egy-egy professzor patrónusa, akik erősen jobboldali világnézetűek voltak. De 1943-ben a jogi kari Werbőczy bajtársi egyesület által kezdett antiszemita tüntetést az előadások szüneteltetésével az egyetemi tanács igyekezett az egyetem területén kívülre korlátozni. Ugyanezt az eljárást választotta, mint 1937-ben, mikor a Márciusi Front városi előadását követő - nagyrészt egyetemi hallgatókból álló - tüntető csoportot a rendőrség a Kollégium udvarára beszorította. Sem az egyetemi tanács, sem a kollégiumi igazgató tanács nem engedte meg a tüntetők igazoltatását az Egyetem és Kollégium területén. A rendőrségi eljárás során igazoltatott hallgatókat enyhe büntetésben részesítette. ' LADÁNYI Andor: Klebelsberg felsőoktatási politikája. Bp. 2000. 30., 39., 130. - Egyetemi tanulmányaimat 1931 első félévében kezdtem, személyes tapasztalatom szerint ez a megállapítás teljes egészében megállja a helyét. 21