Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

BALÁZS GÁBOR: A Floch-Reyhersberg család Pest megyei birtokainak államosítása

megkötésében szintén jelentős szerepe volt. Sikeres munkájáért 1869-ben megkapta a III. osztályú vaskorona rendet.

1 A magyarországi Floch-Reyhersbergek élete ezután birtokaik révén szorosan öszszefonódott Sződ település történetével. Ők köszöntötték és látták vendégül 1846. július 15-én a sződligeti indóháznál az első, a fővárosból Vácra tartó vonat utasait.

2 Henrik nyolcvanéves korában, 1904-ben halt meg Sződrákoson. Fia, Alfréd már Budapesten született, és hosszú életét is hazánkban élte le. Őseivel ellentétben nem hivatalnoki pályára lépett, hanem önálló gazdálkodóvá vált. A négyosztályos népiskola és a budapesti nyolcosztályos, evangélikus főgimnázium elvégzése után a budapesti és a bonni egyetemen, a jogi fakultáson tanult. Itt doktorált is. Tanulmányait a magyaróvári gazdasági akadémián fejezte be. A kötelező gazdasági gyakorlatot herceg Coburg Fülöp pusztavacsi uradalmában teljesítette. „Gazdasági tanulmányaim elvégzése után több mint ötven éve vezetem magam, okleveles gazdatiszt nélkül a Szödrákos-csörögi gazdaságomat" írta a második világháború után egy, az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz intézett levelében. A császári és királyi 13. Jászkun huszárezrednél tett eleget katonai szolgálatainak, majd ezután, mint tartalékos tiszt a 7. Huszárezredhez lett kinevezve. A első világháborúban hősi halált halt sógora két hadiárva leánygyermekét, Palkovics Bélánét és Szaplonczay Gábornét örökbe fogadta azzal a szándékkal, hogy ők veszik majd át a gazdaság vezetését. Floch-Reyhersberg Alfréd tehát a két világháború között felosztotta birtokát két örökbefogadott leánya között. A kertgazdaságot és a gyümölcsöst Kismajorban Palkovics Bélánának tervezte adni, annak leánya, Kubinyi Olivérné részére a sződrákosi belső gazdaság jutott volna, ahol az már 1944 óta az aprómarha-tenyésztést maga vezette. Szaplonczay Gáborné kapta volna meg a csörögi majort, ahol disznó-, marha- és lótenyésztés folyt. Telekkönyvi bejegyzésekre azonban nem került sor, mert a lovagnak nem voltak egyéb, törvényes örökösei. A háború utolsó éveiben, 1944—1945-ben Dr. Floch súlyos operáción esett át, ezért már ekkor ideiglenesen a leendő örökösökre hárultak a birtok vezetésével kapcsolatos feladatok, amibe azok, a lovag megítélése szerint „igen jól bele is jöttek". Dr. Floch-Reyhersberg Alfréd több helyen kiemeli, hogy jóval a cselédtörvény megjelenése előtt minden cselédje számára szobából, konyhából, kamrából és pincéből álló lakást építtetett. Amikor pedig a gazdaságba és a kastélyba bevezették az áramot, minden cselédet a földbirtokos költségén világítóberendezéssel és villanyárammal láttak el. Alsógödön templom számára ingyen telket adományozott. A Floch-Reyhersberg család Heves megyei birtokai Halmajon voltak, ahol 1914-ben Floch-Reyhersberg Alfréd felparcelláztatta kisbirtokosok között. Sződ községben pedig 1919-ben 7 hadirokkant, -árva és -özvegy részére 700 négyszögöles telket ajándékozott.

3 1 BOROVSZKY Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. I—II. Bp. 1990. I. 453-454. (Reprint) (a továbbiakban: BOROVSZKY) 2 A Váci Járási Tanács 20 községének helytörténete. Vác, 1967. „Sződliget" (PML Kézirat) 3 PML XXIV. 201-b Az Észak-Pest Vármegyei Földhivatal ir. 91/8/1947. Dr. Floch-Reyhersberg Alfréd levele az Országos Földbirtokrendezö Tanácshoz. 188