Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

ZÁBORI LÁSZLÓ: Politikai harcok Pest megyében 1945–1948 között

megalakult nemzeti bizottság április 29-én választotta meg a képviselő-testületet az MNFF-hez tartozó öt párt, valamint a szakszervezetek 7-7 képviselőjéből. A két bírói, valamint a négy esküdti állásra a három baloldali párt és a szakszervezetek együttesen, velük szemben pedig az FKGP és a PDP közösen állított l-l jelöltet. A „balodali blokk" jól működött, jelöltjei a szavazás során megkapták a többséget.

44 Az elöljáróságok megválasztásának mikéntje egyébként szintén nem volt tisztázott. A vármegyei nemzeti bizottság körrendelete csupán a képviselő-testületek újjáalakításáról szól, ám az 14/1945-ös törvény az „önkormányzati testületek" létrehozását teszi meg a nemzeti bizottságok feladatává. így aztán egyes helyeken maga a nemzeti bizottság dönt az elöljárók személyéről, másutt - a régi törvények szelleméhez híven - a már megválasztott képviselő-testület. Vagy pedig olyan formát választanak, melyet a régi és új törvényeknek egyaránt megfelelni gondolnak: a nemzeti bizottság ajánlására a képviselő-testület választja meg az elöljáróság tagjait.

45 De nem mindenütt választanak új vezetőket. Van, ahol csak a megüresedett tisztségeket töltik be újonnan, s találunk példát arra is, hogy a régi elöljáróság teljes egészében a helyén marad.

46 Magában a Pest Vármegyei Nemzeti Bizottságban is éles vitákhoz vezetett az egyes pártok számára juttatandó helyek száma az új törvényhatósági bizottságban. Ennek megalakítása ugyanis a 14/1945-ös rendelet szerint a vármegyei nemzeti bizottság feladata volt. Ha következetesek kívántak volna lenni önmagukhoz, akkor az arányosság elvét feltétlenül irányadónak kellett volna tekinteniük ebben az esetben is. Ezt kívánták - a megye döntően paraszti népességére tekintettel - a baloldali erők. Ám a kisgazdapárt joggal hivatkozhatott a budapesti példára, ahol is - előzetes pártközi egyeztetés nyomán - a munkáspártok több képviselőt választhattak a nemzetgyűlésbe, mint a parasztpártok, illetve a PDP. Ha a fővárosban ez jogos lehetett - a munkásság nagy létszámára tekintettel - akkor vidéken a parasztpártoknak kell többséget birtokolni - érveltek a kisgazdák. Álláspontjukat azonban a körrendelet megszövegezésekor - mint fentebb láttuk - nem tudták érvényre juttatni, s így vármegyei nemzeti bizottság a képviselő-testületek szigorúan arányos megalakítását írta elő a helyi nemzeti bizottságok számára. Vármegyei szinten azonban a kisgazdák nem engedtek a negyvennyolcból. Mivel a pártok megyei vezetőségei a kérdésben nem tudtak dűlőre jutni, ezért kezdetben országos szintű pártközi megbeszélés tárgyává kíPML XVII. 1-a, b PMNB ir. A dusnoki nb. jelentése. Úszódon, Ürömben, Újszászon, Peszéradácson, Pilisvörösváron a nemzeti bizottságok választották az elöljáróságokat, míg pl. Pánin, Homokmégyen, Dusnokon, Tökölön az újjáválasztott képviselő-testület. Jól látszik a zavar Szentmártonkáta községben. Itt az nb. még márciusban megválasztja az elöljáróságot, ám a testület márc. 18-i ülésén egy főispáni rendeletre hivatkozva az elöljárók megválasztásának kérdését a képviselőtestület hatáskörébe utalják. (Ami kissé furcsa, mert Márkus Ferenc főispán ekkor még nem tartózkodott a megye központjában, s csak áprilisban vette át hivatalát.) Másutt, így Pilisborosjenön, Szadán, Visegrádon az nb. javasolta személyek közül a képviselő-testület választja meg az elöljáróság tagjait. Törökbálinton pedig az nb. és a képviselő-testület jelöltjeit a községháza udvarán összegyűlt nép kézfeltartással szavazza meg. PML XVII. 1-a, b PMNB ir. Pl. Dunaszentbenedeken az új képviselő-testület a régi elöljáróságot meghagyta hivatalában, legalábbis az igazolási eljárások megkezdéséig. így történik Fajszon is, s csupán az elmenekült két elöljáró és három képviselő helyett választanak újakat. Ugyanígy helyén marad a régi elöljáróság Szadán. Kisorosziban és Miskén, Domony községben pedig az nb. a régi képviselő-testületet is alkalmasnak találta tevékenysége folytatására. PML XVII. 1-a, b PMNB ir. Az említett községek nemzeti bizottságainak jelentése. 156