Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HÉJJAS PÁL: A balatoni halászat

Részemre a Társulat nem a törvény paragrafusa által életbehívott egyesülés, hanem - szabadjon ezt a kifejezést használnom - családom is volt. Szegény édesapám 44 esztendőt töltött a Társulat kötelékében, és így már kicsi korom óta a Társulat gyermekének éreztem magamat. Soha el nem múló hálával gondolok vissza arra a jóságra, amellyel hét év előtt, a szó szoros értelmében édesapám koporsója mellett, a Társulat, mint segítő jó barát, mellettem állt, és átsegített az árvaság gondjain. Munkával, hűsséggel igyekeztem a belém helyezett bizalmat meghálálni. És most, amikor hivatalos formában búcsúzom Társulatunk utolsó közgyűlésének tagjaitól, szabadjon megkérnem régi jó gazdáimat, tartsanak meg továbbra is szeretetükben, barátságukban."

40 Ugyanebben az évben a Balaton Halászati Részvénytársaság is befejezte a működését, a balatoni halászat pedig szövetkezeti formában, Balatoni Halászati Termelő Szövetkezet néven újjászerveződött. Ezt követően a halászati feladatokat 1947-től a Hal- és Nádgazdasági Vállalat Balatoni Üzemegysége, 1949-től pedig a Balatoni Halászati (Nemzeti) Vállalat vette át. Háború utáni évtizedek A Halgazdasági Tröszt felügyelete alá helyezett, de önálló vállalatként működő Balatoni Halászati Vállalat (1969-től Balatoni Halgazdaság) az 1950-es években jelentős változtatásokat vezetett be. A hallisztgyártást befejezték, a gyárat leszerelték és a berendezéseit Nagykanizsára szállították. A jégi halászat is ekkor szűnt meg, pedig az 50-es években tért hódító tervgazdálkodás egyre nagyobb mennyiségű halhús kifogását követelte meg. A vállalat tervfeladatában 1949-ben 130 vagon, 1950-ben 150 vagon, 1951-ben 160 vagon, 1952-ben 180 vagon hal kifogását írták elő. A tervet a halászoknak csak nagy erőfeszítések árán, állandó túlórázással sikerült teljesíteni. A kisebb halásztelepeket bezárták. Ekkor szűnt meg az alsóörsi, a balatonkenesei és a révfülöpi telep. A Balatoni Halászati Vállalat, majd utóda, a Balatoni Halgazdaság ideje alatt a hajóparkot tovább korszerűsítették. A vállalat két tartalék fahajóját, a Compót és a Kárászt 1953-ban gépi csörlőkkel szerelték fel, és a tihanyi halásztelepen állították üzembe. Ezzel az utolsó kézi üzemű balatoni telep is a motorizáltak sorába lépett. A halászati vállalat a Zala és a Veszprém halászgőzösöket átadta a MAHART-nak, cserébe a Sirály, a Süllő és a Vihar nevű motorosokért. A Sirály 1935-ben Tiszafüreden, a Süllő 1946-ban Balatonfüreden, a Vihar 1940-ben Pancsován készült. Néhány év múlva (1955-ben) négy új hajót állítottak üzembe, I, II, III és IV-es számozással, miközben a Compót, a Kárászt és a Vihart kiselejtezték. 1971-ben négy újabb motoros halászhajót állítottak munkába Süllő II, Garda II, Fogas II és Csuka II néven. Az 50-es években számos intézkedés született a tenyésztés fellendítésére. Ennek keretében 1949-ben létrehozták az alsóörsi süllőkeltető telepet, amely később BalaA Balatoni Halászati Társulat 1945. aug. 18-án Siófokon tartott utolsó közgyűlésének jegyzőkönyve, SML XI. 110 Balatoni Hajózási Üzemigazgatóság ir. halászati kcs. 137