Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HÉJJAS PÁL: A balatoni halászat

csony, Révfülöp és Boglár között szállította az utasokat, és Fáy András „Sió" című regéjének egyik szereplőjéről, Tihany várának ősz uráról, Rohánról lett elnevezve. Rohan regebeli leánya Helka, és annak kedvese, Kelén is névadója lett egy-egy balatoni gőzösnek. A Rohant a halászati részvénytársaságnál Somogym keresztelték, így mindhárom hajójuk egy-egy Balaton menti megyéről lett elnevezve. A részvénytársaság a következő években tovább növelte hajóparkját. 1928-ban két motorhajót vettek, amelyeket a Balatonban honos halakról nevezték el: Fogas, Garda. A két 40 lóerős hajót, melyek Ausztriában készültek, a Walentin nevű cégtől vásárolták. 1930-ban újabb négy hajóval bővült az állomány, amelyeket Ponty, Keszeg, Harcsa és Csuka néven állítottak szolgálatba. Ezek a motoros hajók már Magyarországon, Győrben készültek. A Harcsa 40 lóerős volt, a másik három 20-20 lóerős. 1948ban két kisebb hajót állítottak üzembe, a Compó és Kárász motorhajókat. Halászbárkából háromféle volt ekkor használatban: 12 db I. típusú (13 méter hosszú, 3 méter széles), 8 db H típusú (11 m hosszú, 2,60 m széles), 10 db. III. típusú (10 m hosszú, 2,60 m széles). Ezen kívül még volt egy 5,50 méteres halászmesteri csónakjuk is. A nagyüzemi halászattal megnőtt a kifogott hal mennyisége. Amikor több halat fogtak ki, mint amit el tudtak adni, a felesleget - keszeget, gardát - halliszté dolgozták fel a társaság üzemében. A hallisztgyár 1926 óta működött először Siófokon, majd 1929-től Fonyódon. A berendezése a wesermündei gépgyárból került ki, kazánja pedig korábban a Zala gőzösé volt. A gyárba a 30-as években évente 50-60 vagon halból 10-15 vagon hallisztet állítottak elő.

36 A Balaton környéki hallisztgyár létrehozását a szükség diktálta. Az első világháború után a sózott és szárított halak felvevőpiaca, a bánáti és erdélyi területek elvesztek, továbbá a sóbányáink is az elcsatolt területeken voltak. Ki kellett tehát találni valamilyen megoldást a kifogott hal hasznosítására. A hallisztet állati takarmányként használták fel. Előzőleg egy részüket a részvénytársaság siófoki üzemében lepikkelyezték, s a pikkelyeket exportálták Franciaországba és Németországba, ahol ez volt a hamisgyöngy gyártásának fő nyersanyaga, az úgynevezett halfény (essence d' orient, Fischglanz). A halértékesítési nehézségek és az alacsony halárak miatt a Balaton Halászati Részvénytársaság vezetése Siófokon egy halkonzervgyár létesítését határozta el. A gyárat 1939-ben helyezték üzembe, ahol a tömeghalak (keszeg és garda) felhasználásával halpástétomot és halpudingot készítettek. A konzervgyár 1945-ig üzemelt. Balatoni halból már korábban is készítettek konzerveket, mielőtt a részvénytársaság megépítette a saját üzemét. Az országban a század eleje óta több helyen működött konzervgyár, ahová elszállították és feldolgozták a halat. A Balaton Halászati Részvénytársaság a tervszerű halászattal, a rendszeres betelepítésekkel néhány év alatt elérte, hogy a halállomány növekedjen és minőségileg javuljon a Balatonban. 1901-1907 között a statisztikák szerint a kifogott halak 11,1%-a volt fogas, 1,0%-a ponty, 0,6%-a harcsa. Ezzel szemben három évtizeddel később CSULYÁK István: Fejezetek a Balatoni Halászati Rt. történetéből. Szarvas, 1997. 25-26. (kézirat) (a továbbiakban: CSULYÁK 1997) 134