Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HÉJJAS PÁL: A balatoni halászat

(1926-1937 között) a fogasok aránya az éves fogás 13,6%-a, a pontyé 4,6%-a, a harcsáé 1,4%-a volt.

37 A vizsgált első periódusban a kifogott hal éves átlaga 75 vagon volt (7471 mázsa), a másodikban már 113,5 vagon (11.345 mázsa). A zsákmány többsége, kb. 65-70%-a keszeg, 15-20%-a garda volt. Érdekes kép rajzolódik ki, ha havonként és fajtánként vizsgáljuk a fogási összesítőket, továbbá azt, hogy az egyes telepek halászai milyen eredményt értek el a halászat során. A mellékelt táblázatok

38 jól mutatják egyetlen év, az 1929/1930-as üzleti év eredményeit 1929 júliusa és 1930 júniusa között. (I. táblázat: A balatoni halásztelepek fogási eredményei 1929. július—1930. június közötti üzletévben. II. Táblázat: A balatoni halászok összesítő kimutatása a kifogott halakról havi bontásban az 19291930-as üzleti évben.) A legtöbb halat a siófokiak fogták (780.656 kg), utána Fonyód (286.323,1 kg), Keszthely (122.432,8 kg), Tihany (80.602,4 kg), Balatonszemes (79.168,2 kg), Révfülöp (16.384,5 kg), Alsóörs (10.357,4 kg), Balatonkenese (9822,2 kg), Lábdi (6309,1 kg) a sorrend. A kilenc halásztelepre összesen 1.392.055,7 kg hal került. A vizsgált üzletévben a februári hónapban (1930) fogták a legtöbb halat (271.365, 8 kg), a legkevesebbet pedig 1929 augusztusában (49.211,9 kg). A nyári halászatoknál a frissen kifogott halat a hajón és a szállítás közben csak jég között lehetett eltartani. Ezért nagyon fontos volt, hogy télen, amikor a tó már befagyott, néhány hét alatt annyi jeget termeljenek ki a halászok, amennyivel kihúzták a következő télig. A halászati részvénytársaságnak volt egy jéggyára is Siófokon, hogy abban az esetben sem legyenek jég nélkül, ha valamelyik enyhe télen nem fagyna be a Balaton, mint pl. 1920/21 telén. 1945-ben a nagybirtokrendszer megszűntével az elkobzott és megváltott földekhez fűződő halászati jog, továbbá a meder tulajdonjoga az államé lett, ezért a Balatoni Halászati Társulat ezzel egy időben feloszlott. Az utolsó közgyűlés 1945. augusztus 18-án Siófokon volt.

39 Ezen a társulat igazgatója, Pürnerné Bariss Pálma, aki apja után töltötte be ezt a tisztet, megható szavakkal reflektált a feloszlató határozatra: „Mielőtt az elnök úr társulatunk utolsó közgyűlését bezárná, szabadjon néhány szót mondanom. Társulatunk felosztása, jogainak állami tulajdonba vétele kormányhatározat, ami ellen nincs apellálás, de a magam részéről fájdalmasan érint. Úgy érzem: temetek. Temetek egy egyesülést, amely 55 esztendőig becsülettel viselte rárótt feladatait, sohasem tért le a jog, az igazság, az emberségesség útjáról. Amikor Társulatunk megalakult, kaotikus állapotok uralkodtak a Balatonon. A Társulat bölcs intézkedéseivel, nagy körültekintéssel előkészített szerződéseivel elsősorban a nemzeti kincset, gazdasági értéket jelentő balatoni halállományt igyekezett megmenteni, fejleszteni. " A Balaton Halászati Részvénytársaság halfogására adatok találhatók: VML XI. 607 A tihanyi apátság gazdasági iratai 276-277. cs., a Somogy Megyei Levéltárban (SML) XI. 110 A Balatoni Hajózási Üzemigazgatóság iratai között lévő halászati kcs.), továbbá az alábbi kiadványokban: REÖTHY Ferenc: A Balaton halászata. In: Siófok - Várostörténeti tanulmányok. Szerk.: Kanyar József. Siófok, 1989. 247-303.; CSULYÁK 1997; Dr. UNGER Emil: A Balaton halai és halászata. In: Balatoni Kalauz. Szerk.: Wlassics Tibor. Bp. 1925. 78-88. (a továbbiakban: UNGER 1925); Dr. VIRÁG Árpád: A Balaton múltja és jelene. Eger, 1997. (VII. Balatoni halászat, horgászat és halgazdálkodás 641-735. 38 SML XI. 110 A Balatoni Hajózási Üzemigazgatóság iratai között lévő halászati kcs. 39 Uo. 135