Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HÉJJAS PÁL: A balatoni halászat

A társaság időtartamát az alakuló ülésen 26 évben állapították meg, tehát 1924. december 31-ig tervezték működtetni. A részvénytársaság alapszabályát kisebb módosítással a veszprémi királyi törvényszék, mint kereskedelmi bíróság 1899. február 13-án jóváhagyta, és a társaságot a nála vezetett kereskedelmi társas cégek jegyzékének III. kötete 389. lapjára bejegyezte. A részvénytársaság és a halászati társulat vezetői ezalatt gyorsan megállapodásra jutottak a Balaton halászatának bérletéről. Ennek következtében 1899. február 13- án - tehát a törvényszéki bejegyzés napján -, Budapesten közjegyző előtt a Balatoni Halászati Társulat és a Balaton Halászati Részvénytársaság képviselői aláírták a balatoni halászat bérbeadásáról szóló szerződést. A részvénytársaság delegáltjai a fővárosi kereskedelmi banknál elhelyezték az óvadékul szolgáló 10 000 forintot, miáltal a bérbeadás ténnyé vált. A szerződés 1900. január 1. és 1924. december 31. közötti időről szólt, de a részvénytársaság az aláírás után már megkezdte működését. A vízbirtokosok a szerződéstől azt várták, hogy ezután is megkapják azt az összeget és haljárandóságot, amelyhez korábban, még a tagolt haszonbérbeadás idején hozzájutottak. Akkor az éves összjövedelmük készpénzben 40.797 korona volt, amihez 21 mázsa vegyes osztályú fogassüllő járt 3000 koronaértékben, tehát 43.797 korona jövedelmük származott a balatoni halászatból. A Balaton Halászati Részvénytársaság vállalta, hogy évente 44.000 korona rögzített haszonbért fizet (ötévente 10%-os emeléssel), 21 mázsa vegyes fogassüllőt ad természetben, vagy pénzben kiegyenlítve. A részvénytársaság megalakulása hasznára volt a tulajdonosoknak, mert a korábban befolyt összeghez ettől kezdve sokkal biztosabban hozzájutottak. Emellett megkapták a régi szerződések értelmében természetben élvezett haljáradékukat is. A részvényesek számára is előnyös volt az üzlet, mert a társaság az első néhány év után már nyereséget könyvelhetett el. Végül előnyös volt a megállapodás azért is, mert a részvénytársaság vállalta, hogy a fogasok és pontyok mesterséges szaporítását elősegítendő, évente több tízmillió süllőikrát és több százezer pontyivadékot helyez a Balatonba. 1904-1907 között több mint 30.000 darab törpeharcsát is telepítettek, de ennek éppúgy nem lett számottevő következménye, miként egy huszonöt évvel korábbi lazac-telepítésnek sem, amikor Migazzy Vilmos aranyosmaróti haltenyésztő telepéről több tízezer kaliforniai lazac-ivadékot engedtek a Balatonba.

33 A Balatoni Halászati Társulat meg lehetett elégedve a részvénytársaság működésével, mert már 1922 márciusában megkötötték vele az újabb 25 évre szóló (1925. január l-jétől 1949. december 31-ig) szerződést a halászati jog bérbeadásáról. A megállapodást 1922 májusában jóváhagyta a földmívelésügyi miniszter is. 1917-től kezdve más társaságok is megpróbálták megszerezni az ekkorra már komoly értékkel bíró bérleti jogot. A vízbirtokosok között is voltak olyanok, akik a szerződés megváltoztatását akarták. Fő érvük az volt, hogy a kisebb tulajdonosok halhoz jutása nem volt biztosítva. Végül erre is találtak megoldást, így elhárult az akadálya a szerződés meghosszabbításának. VIGH József: A magyar horgászat krónikája. Bp. 1987. 38. (a továbbiakban: VIGH 1987) 130