Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HÉJJAS PÁL: A balatoni halászat

HÉJJAS PÁL A BALATONI HALÁSZAT Bevezetés Halászat valószínűleg azóta van a Balatonon, amióta az ember letelepedett a tó mellett. Számos régészeti emlék tanúskodik arról, hogy már évezredek óta különféle eszközökkel próbáltak itt halat fogni. A hosszú idő alatt kialakult módszerek, eszközök azután évszázadokig - egészen a 19. század végéig - nem, vagy csak alig változtak. E dolgozat számos régi dokumentum és régi levelezőlap felhasználásával mutatja be a halászatot, amelyek jól szemléltetik a halászat módszereit, eszközeit, a halászok telephelyeit és életmódját. Segítségükkel könnyebb bemutatni azt a kevéssé vizsgált, bár kétségkívül meglévő szoros kapcsolatot, amely a balatoni és a többi magyarországi halászhely között úgy a technikai, mint a személyi vonatkozásban fennállt. A ma ismert balatoni halászat ugyanis ki sem alakulhatott volna a tiszai halászok kényszer szülte befolyása nélkül, amely viszont számos - egy időben véletlenszerűen bekövetkezett - történés következménye volt. Sokan a Tiszát, ezt a magyar földön születő, s ugyanúgy magyar földön a Dunában torkolló folyót tekintették a legigazibb magyar folyónak, az ottani halászatot a tisztán magyar halászatnak. Ez a halászat került át az 1860-as években néhány év alatt a Balatonra, s változtatta át az addigi békés nyári halászgatást komoly üzleti hasznot hozó nagyüzemi halászattá. Egy rövid tanulmány ebben a témakörben csupán arra vállalkozhat, hogy egy közérdeklődésre számot tartó témát népszerű módon bemutasson. A balatoni halászat tudományos igénnyel megírt története, Herman Ottó és Jankó János művei óta - egy évszázada - várat magára, pedig a fenti munkák, kiegészülve Lukács Károlynak a két világháború között írt tanulmányaival, alapjául szolgálhatnak ma is egy átfogó monográfiának. A felhasznált képek, dokumentumok egy része magángyűjteményekből való, a többit a Zempléni Múzeum (Szerencs), a Tihanyi Barátok Egyesülete (Tihany) és a Balaton Múzeum (Keszthely) bocsátotta rendelkezésemre, amit ezúton köszönök. Halászat a korábbi évszázadokban A Balaton mentén talált legrégibb halászati eszköz valószínűleg az a 7000 éves csontból készült szigony, amely Zalaváron került elő. Hasonlóan csontból, agancsból készültek kezdetben a horgok is, melyek őse a halfogó pecek volt. Ezt a keményfából vagy csontból készített és középütt megkötött pecket felcsalizva vetették a hal elé, és az keresztben állva megakadt a hal szájában. A későbbi korokból számos fémből előbb bronzból, majd vasból - készített eszköz maradt ránk, bizonyítva, hogy a halá113