Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Kiss Anita: Tűzvészek és tűzvédelem a 18. században
TŰZVÉSZEK ÉS TŰZVÉDELEM azért marasztalták el, mert illetlen szavakat mondott a jegyzőre, aki a vizsgálat során egy kéményt „lehúzatott”/8 Hozzá kell tennünk, hogy a jászkun kerületekben is érvényesek voltak a tűzvédelmi rendelkezések. Ahogyan Kiskunlacháza jegyzőkönyveiből kiderül, az 1770. augusztusi jászberényi kerületi gyűlésen rendelték el, hogy gondoskodjanak a tűz oltásához szükséges szerszámok készítéséről, méghozzá igencsak szerény módon. Pontosan azt írták elő, hogy minden helységben 3 darab csáklya legyen készenlétben a helység házánál, emellett minden lakóháznál - kiváltképpen szeles és száraz időben - tartsanak hordókban oltóvizet/9 Amint a fentebbiekből láttuk, ennél többet nem is igen lehetett elvárni a kisebb települések esetében, s a nagyobb városok rendelkezéseinek hatása is a polgárok hozzáállásán múlott. Hogy a megye mit tett meg „városi lakóként”, pontosabban a megyeháza tűzvédelmére, vagyis milyen tűzoltószerszámokkal rendelkezett, sajnos vonatkozó összeírások hiányban nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy már az 1717/18-as adószedői számadásában is szerepel a kéményseprő fizetsége, mint külön kiadás, 1742-től pedig az állandó szegődményesek között látjuk a megyeháza kéményeit tisztító spacicaminariusX, ráadásul a század közepétől két főt is alkalmaztak, egyiket Budán, a másikat Pesten.38 39 40 A ház „gondnoka”, a szintén 1742-től választott utcakapitány pedig a tűzoltószerszámokért is felelős volt, ahogyan az az 1801. évi tűzesetnél is kiderült.41 Kárösszeírások Ahogyan II. József rendeletének 56. pontja a fentebbiek szerint meghagyja, az egyes helységeknek a vármegye felé kellett jelenteniük a tüzeseteket. Ennek azonban nemcsak az volt acélja, hogy az esetleges bűnösöket kézre kerítsék, hanem a településeknek is érdeke volt, hogy a keletkezett károkat összeírják. Ennek összege ugyanis a megye határozatától függően az aktuális adóösszeget csökkenthétté. Minderre azért is szükség volt, mert könnyen megeshetett, hogy valakinek a házával együtt valóban mindene odalett. A sokat emlegetett 1774-1776. évi összeírásnál a szolgabírók jelentették ugyan, hogy a nagyobb településeken a rendelkezés 38 Igaz, cserébe a jegyző megütötte. MNL-PML V. 180. A/a. 1. kötet, 296. o. Ugyancsak Ráckevén esett meg a „tűzvédelem” egyik érdekes példája. Tudniillik amikor a helyi borbél} egy sebet látott el és a korabeli szokásnak megfelelően azt kiégette, ehhez tüzet gyújtott, azonban mindez már este ny olc óra után történt. Amikor a szomszédok ezt észrevették, átmentek hozzá, hogy meggyőzzék, oltsa el a tüzet, először szép szóval, aztán kiadós veréssel. Egy éhként a verekedők néhány órás börtönt kaptak, a borbély viszont, mivel valóban vétett a kései tűzgyújtással, semmily en kárpótlásban nem részesült. Uo. 269. o. 39 MNL-PML V. 102-a. 3. kötet, 67. o. 40 MNL-PML IV. 23-b/l., passim. 41 A kapitány előre jelentette ugyan, hogy tűzveszélyes, hogy a boltozat nincs téglával megerősítve a levéltár homlokzati részén. 1801. december 4-ei tűzeset során csak az éppen ülésező megy egyűlésen részt vevő nemesek lélekjelenlétének köszönhetően nem keletkezett jelentősebb kár. A tűz után az udvari kapitányt, BelányT Istvánt is elmarasztalták, mivel sem a kémény, sem a tűzoltószerek nem voltak megfelelően karbantartva. BerÉNYINÉ, 58. o. 18
