Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Kiss Anita: Tűzvészek és tűzvédelem a 18. században
KISS ANITA szerint megalapították a „tüzipénztárakat” (incendialem cassam), ami az önsegélyezés alapja lehetett volna, azonban azokat rendre üresen találták.42 Az adószedői iratok4’ között minden adózási évre vonatkozóan feljegyezték a „házi kiadások” tételeit, a tisztviselők fizetésének összegétől a különböző építkezések költségein keresztül egészen az olyan speciális tételekig, mint az egy- egy közgyűlés „vendéglátásának” fedezése. A vegyes kiadási tételek között tartották számon a különböző károk (a tüzesetek mellett jégeső, árvíz vagy akár sáskajárás) miatt elengedett adóösszeget, amit az adott település helyett maga a megye biztosított, saját költségvetéséből. Az 1742M-8-as adatok szerint (vö. melléklet) egy-egy tűzeset után az érintett települések lakosainak két évük volt arra, hogy a veszteségeket pótolják, ugyanis ennyi időre engedték el a számukra előírt adóösszeg bizonyos részét. A Pest Megyei Levéltár vonatkozó gyűjteményében a kárösszeírások között jónéhány tűzkárjegyzék maradt fenn,44 45 azokat azonban nem minden esetben lehet ösz- szevetni a számadási iratok vonatkozó tételeivel. Itt természetesen először arra kell gondolnunk, hogy nem minden felmérés maradt meg, vagy nem az összeírások között, ami valóban igaz lehet, de több esetben is egyértelmű, hogy tűzeset történt, a „jóvátétel” mégsem jelenik meg a számadásokban. Sajnos az adószedői iratok sem maradtak ránk hiánytalanul, az ilyen esetek azonban arra is utalhatnak, hogy az adott település kárának enyhítésében saját földesura volt segítségére. A hiányosságok ellenére a ránk maradt források adatai alapján megállapíthatjuk, hogy szerencsére nem úgy kell elképzelnünk a 18. századot (legalábbis a vidéki falvak tekintetében), mintha a tűzvészek rendszeresen elpusztították volna az emberek nehezen megteremtett vagyonát, a céhes mezővárosokban azonban a fentebb részletezett körülmények, valamint az eleve a magasabb lakosságszám miatt azonban komoly veszteségek keletkezhettek (Nagykőrös 1744, Kecskemét 1766, Ráckeve 1776), amelyek pótlására korántsem volt elegendő az esetleges kétévnyi adóelengedés. A 18. század végére-19. század elejére még jellemzőek voltak a nagy tűzvészek (Pest megyében például Kecskeméten 1794-ben, Nagykőrösön 1826-ban).4:' Később a rendelkezések, valamint a tűzoltószerszámok fejlődése és elterjedése miatt ezeket sikerült visszaszorítani, teljesen megszüntetni azonban nem. így a bakterek éjszakánként továbbra is fáradhatatlanul kántálhatták a maguk versikéit. 42 MNL-PML IV. 1-d. 1776. No. 84. 43 MNL-PML IV. 23-b/l. 44 MNL-PML IV. 23-a. CP III. 45 Említi Fazekas, 99. o. 19
