Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Rőczei Lívia: „…Hős az, aki itthon becsületesen élni tud.” – Drágaság Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 1914–1915-ben
ROCZE1 LÍVIA — sok esetbe indolenciája - által felbátorított termelők és iizletesek kapzsiságának. jellemezte a Kiskörös és Járása a hatóságok cselekvőképtelenségének hatását.208 Az élelmiszerelosztás, lisztutalványozás körül is több bonyodalom mutatkozott. Kalocsán például egyetlen malomra bízták a lisztutalványozást, amely, ahogyan fentebb láthattuk, visszaélt a helyzettel és gyalázatos minőségű lisztet adott a polgároknak. Az egy családnak juttatható lisztmennyiség meghatározása sem történt igazságosan.209 Előfordult az is, hogy az olcsóbb élelmiszer beszerzésére irányuló törekvések a helyi politikán buktak el. Gödöllőn a főszolgabíró a községi főjegyzővel együtt szerzett be olcsó burgonyát, nyolc fillérért egy kilót. Viszont a burgonyát egyedül kezdte el árulni, már hajnali öttől, hogy ily módon nyerje meg magának a befolyásos személyiségeket. Ez azt eredményezte, hogy reggel 8-9 órára már teljesen elfogyott a krumpli, s a szegény, családos emberek helyett inkább a kofáknak jutott a nagy része.210 Újpesten sem volt felhőtlen a helyzet. Mikor három újpesti bank élelmiszerbeszerző szövetkezetét kívánt létrehozni, a polgármester állítólag úgy reagált rá, hogy „a város nem adhatja ki a kezéből a lisztellátást, melyen már eddig is 100 000 koronát keresett. [...] Igenis a lisztellátás a városnak nagyon jó üzletetjelent. ”211 Vácon a városi elöljáróság érdektelenségét kárhoztatták: miközben nincs liszt és emiatt mindenki kétségbe van esve, a városi képviselők nem jelennek meg az üléseken.212 * Ugyanígy Erzsébetfalván is azt érezték, hogy a községi képviselőtestületet nem foglalkoztatja a liszt ügye.2lj Ahogy már láthattuk, egyes helyeken pozitív tapasztalatokról is olvashatunk, volt, ahol a polgármesterek, főszolgabírók nem haboztak intézkedni és gyorsan léptek a tűrhetetlen árak láttán. így Kiskunhalason a főpolgármester rögtön a háború kezdetén tett a drágulás ellen.214 A Kalocsai járás főszolgabírója szintén már 1914 augusztusában rendelkezett a piaci árusítás részletszabályairól és fenyegetően figyelmeztette azokat, akik növelik az árakat, hogy „a legcsekélyebb panasz esetén is a [...] a legszigorúbb büntetések fognak alkalmaztatni. ”215 A Nagykőrösi járás főszolgabírója „lelki ráhatással” is próbálkozott. Egy hirdetményben figyelmeztette az kereskedőket, hogy amennyiben túlzottan drágán árusítanak, élni fog ármegállapítási jogával. Emellett kitért arra is, hogy „a legelítélendőbb és legembertelenebb cselekedet” kihasználni a bevonultak hozzátartozóinak nehéz helyzetét, illetve a szorongató gazdasági viszonyokat. Ugyanakkor a mezőgazdasági munkásokat szintén felhívta, hogy ne kérjenek túlzottan magas béreket, ne éljenek vissza lehetőséggel, ,, mert ellenkező esetben meg fogja találni a kormányhatalom a módját 208 Kiskörös és Járása, 1914. november 29. 209 Kalocsai Néplap, 1915. május 1. 210Gödöllöi Hírlap, 1915. június 6. 211 Újpest És Vidéke, 1915. július 25. 212 VÁczi Hírlap, 1915. augusztus 29. 21:1 Közérdek (Erzsébetfalva), 1915. március 20. 214 Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1914. augusztus 5. 215 Kalocsai Néplap, 1914. augusztus 8. 93
