Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Rőczei Lívia: „…Hős az, aki itthon becsületesen élni tud.” – Drágaság Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 1914–1915-ben
ROCZEI LÍVIA nem is akarta megszabni az árakat, helyette inkább azt tervezték, hogy a város alapít egy saját élelmiszerboltot, ahol beszerzési áron árusítja a termékeket.17’ Erzsébetfalva és Újpest példáján jól végigkövethető, milyen problémák merülhettek fel a nagybani, hatóságilag kézben tartott árubeszerzés és -árusítás kapcsán. Az erzsébetfalvai Közérdek különösen szorgalmazta a képviselőtestületnél, hogy egyezzen meg a termelőkkel a szükséges élelmiszerkészlet biztosítására. Ám mind a helyi elöljáróság, mind a járási főszolgabíró úgy vélte, hogy ez a község vagyonának túlzott kockáztatását jelentené.173 174 Viszont annyit sikerült elérni, hogy a Kispesti járás hat községe felterjesztéssel fordult a vármegyéhez a közélelmezés biztosításának és a maximális árak megállapításának kérdésében. Ebben azt javasolták, hogy a települések szerezzék be az élelmiszereket, ily módon az árakat nem terhelné a közvetítő kereskedelem haszna. Mindehhez az alispán jóváhagyását kérték, és azt, hogy rendelje el, hogy a Budapest környéki településeken az árak a fővárosihoz igazodjanak. Érdekes egyébként, hogy ebben a felterjesztésben kifejezetten nem tartották szükségesnek a hús árának a maximálását, mivel „ ezek a cikkek a szerényebb anyagi körülmények közi levő közönség részére életfenntartó szükségletet nem képeznek. ”175 Újpesten a városi elöljáróság mellett főként a polgári segítőbizottság aktivizálódott az árubeszerzéssel kapcsolatban. A segítőbizottság több megállapodást is kötött, illetve tervezett kötni, hogy biztosítsák az olcsóbb élelmiszert. Nagy mennyiségben vásároltak burgonyát, és igyekeztek minden mást beszerezni, amire igény mutatkozott. Ezeken kívül hatósági mészárszék is nyílt, amely a népkonyha élelemmel való ellátásán kívül a lakosságnak is árusított, a haszon pedig a segítőbizottságé lett.176 Az árak különbségét mutatja, hogy míg a piacon 14-15 koronába került egy métermázsa burgonya, addig a segítőbizottság csupán 9 koronáért árulta azt.177 Ráadásul az olcsó burgonya hatására annak piaci ára is csökkent.178 Ennek ellenére itt sem lehet maradéktalan sikerről beszélni, az idő előrehaladtával ugyanis egyre több probléma lépett fel. 1915 januárjában hiába szerződtek egy pékkel arra, hogy az naponta kb. 30 métermázsa kenyeret fog sütni, csupán 38 fillérért. A terv meghiúsult, mivel nem tudtak lisztet beszerezni, ami pedig adódott, az túl drága volt.179 A segítőbizottság által fenntartott mészárszék és hentesüzlet sem működhetett túl sokáig: a nyitva tartását már 1915 májusában heti 2-3 napra kellett korlátozni a húshiány miatt.180 Ugyancsak szerencsétlenül járt az újpesti városi tanács, amely nagyobb mennyiségű burgonyát vásárolt, ám a cég szállításkor 40 fillérrel magasabb árat kért a kialkudottnál. A város beleegyezett, azzal a kikötéssel, hogy ezért az árért 173 VÁczi Hírlap, 1915. október 31. 174 KÖZÉRDEK (Erzsébetfalva), 1915. május 8. 175 Uo. 1915. június 26. 1,6 Újpest És Vidéke, 1914. október 18. 177 Uo. 1914. október 25. 178 Uo. 1914. november 1. 178 Uo. 1915.január24.,január31. 180 Uo. 1915. május 16. ' 89
