Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Rőczei Lívia: „…Hős az, aki itthon becsületesen élni tud.” – Drágaság Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 1914–1915-ben
A hatóságok különböző ellenőrzésekkel igyekeztek betartatni a megszabott árakat, több-kevesebb sikerrel. Újpesten például hiába kellett táblákra kiírni az árakat, azokat nem tartották karban, vagy sokszor csak este írták ki, és előfordult az is, hogy a krétát lemosta az eső. Ennek végül az lett az eredménye, hogy a kofák tulajdonképpen újra önkényesen, maguk szabták meg az árakat.146 Továbbá e téren újra problémát jelentett, hogy mely szerv feladata a kontroll. A Kispesti járás főszolgabírója a Közérdek kérdésére azt válaszolta, hogy az élelmiszerárusítás felügyelete a község, illetve az állami rendőrség kötelessége, nem a főszolgabíróé, a községi orvosoknak pedig az egészségügyi, minőségi felülvizsgálatról kell gondoskodniuk. A községi főszolgabíró az általuk tett jelentésekből tájékozódott. Ezért, hatáskör hiányában csak javaslatot tett, miszerint a község úgy vegye elejét az uzsorának, hogy a vétkes kereskedőket és kofákat ne engedje be többé a piacra.147 A rendőrség valóban igyekezett részt venni az árak ellenőrzésében a főváros környéki településeken. Kispesten minden heti piacon jelen volt egy fogalmazó, egy detektív, valamint 2-3 őrszem. A kiszabott büntetések miatt itt lényegesen javult a helyzet.148 Újpesten a kerületi kapitányság vezetője és egy fogalmazó tartott állandó felügyeletet a piacokon. Ez szintén eredménnyel járt: a zöldségek ára nagyjából 30-40%-kal csökkent az intézkedés hatására.149 150 151 HŐS AZ, AKI ITTHON BECSÜLETESEN ...____________________________________ Egyéb megoldási módok Az árak szabályozásán kívül még többféle lehetősége volt a hatóságoknak a gazdaság menetének a normális mederben való tartására. Ezek egyike volt az árusítás idejének és helyének szabályozása, megakadályozandó, hogy a kofák és a kereskedők felvásárolják a fogyasztó közönség elől a termékeket, drágulást és áruhiányt okozva ezzel. Ezen intézkedéseknek is megvoltak a hátulütői, és adódtak ellenzői. így például Nagykőrösön, ahol csak reggel 9 óra után engedélyezték a kereskedők számára a vásárlást, a városi közgyűlés később visszavonta ezt a rendelkezést, reggel hétre szállítva le a kijelölt időpontot. Mindezt azzal indokolták, hogy így a gazdáknak nem kell az egész délelőttöt a piacon tölteni. A tanyasiak ugyanis akár 2-4 órát is utaztak, amíg megérkeztek Nagykőrösre. Ha csak 9 után adhattak el a kereskedőknek, akkor a hazajutásuk ideje is tolódott, rövidítve ezzel a földművelésre fordítható időt.160 Cegléden, ahol szintén hasonló szabályozás volt érvényben, ugyancsak történt kísérlet annak megszüntetésére.161 Hogy ez az intézkedés sem volt feltétlenül eredményes, arról a városi lap beszámolója tanúskodik. Mivel a kereskedők nyolc előtt nem mehettek a piacra, a házaiknál keresték fel a termelőket, majd pedig elvitték 146 Újpest És Vidéke, 1915. július 25. 147 Közérdek (Erzsébetfalva), 1915. április 3. 148 Uo. 1915. április 17. I4,) Újpest és Vidéke, 1915. június 13. 150 Nagykőrösi Újság, 1915. május 2. 151 CZEGLÉD, 1915. június 13. 86
