Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Rőczei Lívia: „…Hős az, aki itthon becsületesen élni tud.” – Drágaság Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 1914–1915-ben
RŐCZEI LÍVIA Ezek egyike volt, hogy a kereskedők inkább nem adtak el semmit a szabott árakon. Félegyházán például a maximális árak megállapítása folyományaként nagyon lecsökkent a forgalom a gabonapiacon, mivel a termelők visszatartották a gabonát, várva, hogy a készletek fogyása majd kikényszeríti a magasabb árakat.L,A Újpesten szintén kudarcba fulladtak az ármaximálásra irányuló törekvések. Amikor a polgármester megtiltotta a reggel hét óra előtt történő vásárlást, majd próbálkozott az árak megállapításával is, a vidéki termelők egész egyszerűen elmaradtak a piacról. Ennek következtében két hét után a hatóság újból engedélyezte a szabad árakat.lj7 1915 júliusában a városi tanács Kiskunhalason is megállapította az árakat, és ennek hatására valóban olcsóbb lett minden. Itt is elkerülték azonban a termelők a piacot.136 137 138 Ugyanígy Cegléden is hasonló események történtek novemberben.139 A megállapított árak sokszor nem találkoztak az igényekkel sem. Újpesten a maximális árakat a vásárlók sokallták, a kereskedők pedig kevesellték. A húsiparosok különösen sérelmezték, hogy az árakat a megkérdezésük nélkül állapították meg.140 Volt, ahol a kereskedők a hatóságokhoz folyamodtak a maximális árak elleni tiltakozásul. Erzsébetfalván a főispánnál terveztek panaszt tenni a megállapított lisztár ellen,141 Kiskunfélegyházán a mészárosok sztrájkba léptek, s ott az elöljárósághoz, illetve az alispánhoz fordultak a hentesekkel és az állattenyésztőkkel együtt. Végül a tanács megállapodást kötött a kereskedőkkel, hogy milyen áron árusíthatják a termékeiket.142 A maximális árakról szóló rendelkezések hatástalanságához a vevők is hozzájárultak. Titokban inkább magasabb árat ígértek a kereskedőknek, csakhogy vásárolhassanak, ez pedig végtelen túllicitálásokhoz vezethetett. „ Nem használ a jámbor csalás sem. A maximális áron felül súgva ígérünk még két forintot. A válasz az: ígértek már ötöt is. S ha a könyörgésben lekopik a könyökünk, akkor megszán bennünket a magyar gazda s szánakozva azt mondja: majd májusban! ”143 Szentendrén is hasonlókról számoltak be a kenyérhiányos időkben: az egyik péküzletnél gyűltek össze nagy csoportokban az emberek, a tömegre való tekintettel rendőrségi őrizet mellett, várva a friss kenyeret. Az árusítást aztán, a hatósági jelenlét ellenére, folytonos licitálás kísérte: 56 fdlérről indult az ár, majd 60, 80 fillért, sőt egy koronát is kínáltak a kenyerekért.144 145 Az árusok sokszor csaltak is a mérésnél - például a liszt kiporciózásánál akár 10-15 dekát is143-, valamint a portékák rosszabb minősége szintén a nagyobb nyereség elérését, és a hatósági árak megkerülését segítette. 136 Félegyházi Hírlap, 1915. január 31. 137 Újpest és Vidéke, 1915. június 6. 138 Kiskun-Halas Helyi értesítője, 1915. július 21. 139 CZEGLÉD, 1915. november 7. 140 Újpest és Vidéke, 1915. június. 141 Közérdek (Erzsébetfalva), 1915. január 16. 142 Félegyházi Hírlap, 1915. április 18. 143 Uo. 1915. március 21. 144 Szentendre És Vidéke, 1915. március 14. 145 Közérdek (Erzsébetfalva), 1915. február 20. 85
