Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Rőczei Lívia: „…Hős az, aki itthon becsületesen élni tud.” – Drágaság Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 1914–1915-ben
HŐS AZ, AKI ITTHON BECSÜLETESEN ... változott, miközben egy napszámos 2-3 koronát keresett naponta, amely sok éhes száj mellett még a napi kenyérre sem volt elegendő. (A lap szerint a kenyér kilója 31 krajcár volt ekkor.) Egyes helyeken előfordult az is, hogy csupán fél napokat kellett dolgozniuk a munkásoknak, természetesen fél bérét, azaz nagyjából heti 6-8 koronáért.114 115 A háborúnak viszont nemcsak vesztesei, hanem nyertesei is voltak. A vidéki termelők helyzete általában kedvező volt. A mezőgazdasági fellendülés és az infláció előnyös volt mind a kisgazdák, mind a nagyobb birtokosok számára, mivel ennek eredményeként megszabadulhattak az adósságaiktól.114 A falusi asszonyok pedig igyekeztek külföldre kicsempészni és ott eladni az árujukat, jó bevételt biztosítva ezzel maguknak.116 Bár a mezőgazdaságból élőknek is volt problémájuk: panaszkodtak, mert nem kaptak munkásokat, vagy ha mégis, azoknak magas béreket kellett fizetniük, valamint azt is sérelmezték, hogy a szabott árak szűkítik a nyereséget.117 A lapok viszont összességében irigylésre méltó képet festettek a helyzetükről, a Szentendre és Vidéke gúnyos verset is közölt Menjünk parasztnak címmel, mivel „ Legjobban él ma a paraszt. ”118 „A termelő ma aranykorát éli. Olyan árakat kap minden terményért, amilyent akar. ”119 ,,[■■■] a gazdaember udvarára, aki a katonai szolgálatköteles koron túl itthon gubbaszt a melegre fűtött kemence kényelmes padkáján, lapáttál hányják be az aranyat. [...] Jelentéktelen, apró gazdák vakondtúrásnyi külsősége tekintélyes vagyonná dagad és soha nem álmodott, a gazdasági befektetéssel arányban nem álló olyan anyagi jólét lepi el a földmíves portákat, amely szorosan véve - erkölcstelen forrásból, a kellően senki által nem védelmezett fogyasztó társadalom szabad fosztogatásából táplálkozik. ”120 „A falusi nép pompásan él; akárcsak máskor béke idején. Mindenütt most ríkatják a hízókat, ölik a kövér sertéseket s zsírban sütik a farsangi fánkot. A falusi nép aránylag sokkal jobban él, mint a városi nép. ”121 A nagy haszon miatt érzett irigység mellett a termelők viselkedése is ellenérzést váltott ki. A Szentendre és Vidéke ironikus felhanggal írt a „pirospozsgás arcú, jómódú, megtermett” monostori nénikékről, akik fájó sóhajok között emelték folyamatosan a tej és a tojás árát, a kofákról, akik a beszerzéshez képest dupla áron adták el a burgonyájukat, folytatva a sort a fűszeressel, a hentessel, a pékekkel, a molnárokkal, akik mind keservesen panaszkodva árusítottak horribilis árakon.122 A gazdák próbáltak védekezni a vádak ellen, például azzal, hogy természetes, ha elfogadják a felvásárlók által ajánlott magas árakat.123 E véleményhez csatlakozva a Kiskőrös és Járása is úgy látta, hogy bár morálisan elítélendő a termelők rohamos gazdagodása, az tulajdonképpen rajtuk kívül álló okokból következett be, 114 Újpest És Vidéke, 1914. november 22. 115 Hajdú 154. o. és Hidas 15. o. 116 Hajdú 158-159. o. 117 Félegyházi Hírlap, 1915. szeptember 26. 118 Szentendre és Vidéke, 1915. október 24. I19CZEGLÉD, 1915. október 3. 120 Kiskőrös És Járása, 1914. november 29. 121 VÁCZI Hírlap, 1915. február 7. 122 Szentendre és Vidéke, 1915. január 17. 123 Félegyházi Hírlap, 1915. április 4. 82
