Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Rőczei Lívia: „…Hős az, aki itthon becsületesen élni tud.” – Drágaság Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 1914–1915-ben
ROCZE1 LÍVIA hasonló az energiák megfeszítése, idehaza is vannak az élet küzdelmének halottai, lemondó és koplaló hősei. A mártírok nagy csapatát e téren a középosztály szolgáltatja, mely fix fizetésből él. ”109 Egyes cikkek ahhoz is közelebb visznek, mit takart pontosan a középosztály nyomora, hogyan aránylott egymáshoz a fizetésük és megélhetési költségeik. A Gödöllői Hírlap egy havi 170 koronát kereső irodatiszt kiadásait részletezte. A tisztviselő, hogy spóroljon a lakbérrel, egyszobás lakásban lakott két gyermekével és feleségével. A 170 koronából 100 tejre, fára, kenyérre, zsírra és a fennálló adósságok törlesztésére ment el, a mosási és a vasalási költség nagyjából 10 koronát tett ki havonta. A fennmaradó 60 koronából próbálták megoldani a család étkeztetését. Egy egyszerű ebéd kb. két koronába került, húsmentes ételekkel. A család általában a következőket fogyasztotta: köménymagos leves (30 fillér), bab (50 fillér), hús helyett tojások (összesen 9 db, 100 fillér), végül pedig liszt volt még szükséges a rántáshoz (10 fillér). így még maradt vacsorára 10 fillér. Ugyanebben a cikkben egy törvényszéki jegyző helyzetét is bemutatták. Csupán naponta kétszer jutott kevés kenyér a gyerekeinek, húst pedig heteken keresztül sem ehettek. Lerongyolódva jártak, sokat betegeskedve, mivel a szervezetük nagyban legyengült a sok éhezés miatt, miközben tudták, hogy szükség esetén gyógyszerre már nem jutott volna pénz.110 Ehhez képest kényelmes élet jutott annak az elképzelt hattagú hivatalnokcsaládnak, amelynek a havi 1000 forintos fizetését osztotta fel a Czegléd. Lakbérre 240 koronát, lábbelire 200-at, ruházatra 300-at, fűtésre 100-at szántak, adóra és nyugdíjra 60-at. A számítás még olyan „luxuskiadásokra” is kiterjedt, mint az újság, jótékony adományok, vagy az előre nem látható költségekre és gyógyszerre félretett tartalék (összesen 120 korona).111 A nyomor viszont nemcsak az alsóbb tisztviselőket, hanem a hivatali ranglétrán jóval feljebb állókat is érintette: „ Törvényszéki bírák, pénzügyi titkárok, olyan tisztviselők, akiknek intézkedésén és működésén a mai államrend gépezete és biztonsága nyugszik, a legszánandóbb anyagi viszonyok között élnek. ”112 3 Míg a szellemi munkát végző középosztály nehézségei rendszeres témát jelentettek, addig a többi társadalmi csoport küzdelmeivel ritkán foglalkoztak. Az iparosok és munkások helyzete ellentmondásosan alakult a háború folyamán. 1914 augusztusa után visszaszorult az ipar és a kereskedelem, sorra zártak be az üzemek, és ez a stagnálás egészen addig tartott, míg meg nem történt a haditermelésre való átállás. Ezzel együtt több iparágban megnőtt a munkanélküliség is, és sokáig meg is maradt.11 ’ Az Újpest és Vidéke egy részletes riportban számolt be az ottani munkások életkörülményeiről. A tudósító a Szent Gellért utcába látogatott el, egy alacsony, földszintes bérházba, amely típuspéldáját adta az akkori Újpestet jellemző, munkások lakta kaszárnyáknak. Ezen szoba-konyás lakások éves bére 250-350 korona között 109 FÉLEGYHÁZI Hírlap, 1915. szeptember 19. 110 Gödöllői Hírlap, 1915. szeptember 12. 111 Czegléd, 1915. július 11. 112 Gödöllői Hírlap, 1915. szeptember 12. ii3BRESZTOVSZKY 670-673. o.
