Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Rőczei Lívia: „…Hős az, aki itthon becsületesen élni tud.” – Drágaság Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 1914–1915-ben
HŐS AZ, AKI ITTHON BECSÜLETESEN ... például tétova kísérleteket tettek arra, hogy meggyőzzék az emberek a vegetarianizmus előnyeiről.102 Ez egyébként magától is bekövetkezett. Az emberek egyre több tésztát ettek,103 amit azonban a lisztárak emelkedése nehezített. Szentendrén szintén hasonló helyzettel szembesültek: a húsról szinte teljesen le kellett mondaniuk a szegényebbeknek, viszont a liszt, a rizs, a hüvelyesek beszerzése is szinte lehetetlennek számított. Ennek következtében a kispénzűek értéktelen, csekély tápértékkel bíró élelmiszereket voltak kénytelenek fogyasztani.104 Hogy mennyire nem volt egyszerű az olcsó ételek kiválasztása, mutatja, hogy a Nagykőrösi Újság gúnyosan szólt arról a városi képviselőről, aki azt javasolta, hogy fogyasszanak a tisztviselők krumplit kenyér helyen, hiszen a burgonyát is olyan árban lehetett kapni, mint a búzát.105 106 Nemcsak azok étkezése változott, akik saját háztartással bírtak, hanem azok is nagy nehézséggel küszködtek, akik vendéglőben voltak kénytelenek étkezni. Egyrészt a kirívó drágaság miatt sok vendéglőben felhagytak a főzéssel, abban a néhányban pedig, ahol még lehetett ételhez jutni, magasak voltak az árak. Egy silány menü nagyjából két koronába került, miközben a mennyisége háború előttinek mintegy negyedét tette ki.100 Társadalmi hatás A növekvő drágaság és a gazdasági helyzet nehézségei egyértelműen a rögzített bérből élőket viselték meg a legjobban. „A megélhetési index (1913=100%) 1915-re 190, 1916-ban 278%-ot tett ki, majd a gyorsuló infláció következtében 1918 végére 858%-ra emelkedett. [...JA béremelkedés azonban - a kormánynak a háború második felében megmutatkozó ez irányú törekvései ellenére sem tartott lépést az inflációval. A nominálbérek 1916 végén 150%-ra, 1917. decemberre 300%-ra, 1918 végére 450%-ra nőttek. ” - írja Gunst Péter. További adatok is rendelkezésre állnak az egyes ágazatokban dolgozók keresetének változásáról. Egy napszámos reálbére az 1913— 1914-es szinthez képest - azt 100%-nak véve - 1915 decemberére 63,2; egy gyári munkásé 64,2; egy tisztviselőé 58,4%-ra csökkent.107 Az újságok is sokat foglalkoztak a tisztviselők, illetve a középosztály helyzetével, drámai hangon ecsetelve a problémáikat. Életüket legtöbbször a harcolókéhoz hasonlították, a csatatéren folyó küzdelmekkel állítva párhuzamba. Jól mutatják ezt a következő idézetek: „itthon is nehéz harc folyik, a fix javadalmazási egzisztenciák keserű harca a mindennapi életért. ”108 „Ma nemcsak a fronton folyik a nagy harc, az óriási erőfeszítés, nemcsak a lövészároknak vannak halottat és hősei, hanem itthon is 102 Váczi Hírlap, 1915. július 14. 103 Félegyházi Hírlap, 1915. szeptember 26. 104 Szentendre és Vidéke, 1915.január31. 105 Nagykőrösi Újság, 1915. június 13. 106 Újpest és Vidéke, 1915. június 6. 107 Gunst 16-17. o. 108 Közérdek (Erzsébetfalva), 1915. augusztus 21. 80
