Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Berényiné Kovács Gyöngyi: Az 1838. évi árvíz és hatása Ráckeve környékén
BERÉNYINÉ KOVÁCS GYÖNGYI ellen töltésekkel óvakodik, melyek talán ha a jég zaja baj nélkül távozik, nevetséges éktelen nevetséges, tárgyai fognak lenni. ”j9 A tábori kórháztól (a mai Boráros tér környéke) a hatalmas víztömeg a feltorlódott jég-gátat eltolta a Soroksári-Duna-ág kezdetéig, ahol az ismét megakadt. A Soroksárnál keletkezett jéggát felduzzasztottá a folyamot.39 40 41 „ A víz a Váci gátat átszegé. A jég a Csepel-szigeti jobb és bal, vagy soroksári ágán megakadván az ezáltal visszatolt víz a szénaraktáraktól a Ferencvárosba özönlött s még éjfél előtt (1838. március 13.) a Duna melléki utcákba tódult oly sebességgel, hogy a földszinti lakosoknak alig vala idejük saját személyük megmentésére. ”4> 1838. március 10-én már néhol áttört a víz a védőtöltésen, de március 14-én a dühöngő hullámok hatalmas jégtömegeket hozták magukkal, és a sziget felső végén mindkét oldalról betörtek.42 1 8 3 8. március 16-án Ercsiig jégtől mentessé vált a Duna. Albertfalva és Budafok nagy része, Tétény teljes egészében, valamint Érd területének jelentős része víz alá került. Ahhoz, hogy a Budafok alatti Háros-szigetnél s az ercsii szigetnél tovább jusson az ár, hatalmas víznyomásra volt szükség. Ezért került a Cse- pel-sziget teljes egésze víz alá. A sziget alsó részén, a rácalmási szigetnél március 18- án éjjel megmozdult a jégtakaró. De feljebb, az adonyi szigetnél csak március 20-án történt ez meg.4’ A jégtáblák egymásra halmozódása miatt csak úgy tudott a víz továbbjutni, hogy szintjét tovább emelte és nyomóerejét addig fokozta, amíg a torlasz engedett. Minél nagyobb volt az akadály, a víz annál könnyebben lépett ki a medréből. Albertfalva, Promontor, Tétény, Érd, Tököl víz alá került, a gátszakadás elsöpörte Szigetújfalut, Ráckevét, Szigetbecsét, Makádot. A víz 15-20 km széles sávban árasztotta el a Duna bal partján húzódó mélyebb fekvésű területeket. A jégtáblák miatt nem lehetett csónakokon menteni és menekülni sem.44 Csepel ófalui része csaknem teljesen elpusztult. 1838. március 15-én az egész községből csak a templom, a papiak és két ház maradt meg. (1838-ban a Bécs- ből küldött német mérnök által kijelölt helyen épült meg az újfalu.) A lakosok ingó vagyonát az ár magával vitte, de emberéletben nem esett kár. Az állatokat is sikerült egy magasabb pontra felhajtani, oda, ahol az urasági akiok voltak. Az áradás idején a nép, derék plébánosukkal, Heincz Lipóttal együtt a templomba menekült. A víz már a templom küszöbét nyaldosta, amikor is a plébános - minden szerencsétlenségre elkészülve - az oltári szentséggel a küszöbről áldást osztott, azzal együtt buzgó imával fordult az Úrhoz, s a hagyomány szerint ettől a perctől apadni kezdett a víz.4 Jelentős anyagi kár keletkezett a településen, minden ház lakhatatlanná vált.46 Ezért magasabban fekvő helyen kunyhók építését határozták el a lakosok a házaik tetejéből nyert építőanyagból. Az árvíz miatt összeomlott házaikból pedig az 39 vásárhelyi, 273-282. o. 40 Asztalos, 23-24. o. 41 Jelenkor 1838, 23. szám. (1838. március 21.) 85-86. o. 42 Trauner, 100. o. 43 LÁSZLÓFFY, 225-228. o. 44 Uo. 209-210. o. 45 Ladányi, 31-32. o. “PMLIV. 3-c/l. 1838: 1091 13. f. 31
