Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Berényiné Kovács Gyöngyi: Az 1838. évi árvíz és hatása Ráckeve környékén
BERENYINE KOVÁCS GYÖNGYI Az ősi ártéri gazdálkodás már nem nyújtott biztos megélhetést a 19. század elején, így fokozatosan növelték a sziget területén a művelés alá vont területek nagyságát. A legelők, majd a század harmincas éveiben a szántók az ártérig terjeszkedtek, a gyakori árvizek hol ősszel, hol tavasszal tizedelték a termést. A lakosság kezdetleges védmüvek kiépítésével próbált védekezni, legfőbb ellenségnek pedig a szomszédos települések védműveit, illetve a folyószakaszra épített hajómalmokat tekintették. Tény, hogy a folyóvíz erejére épített malmok miatt a meder feliszapolódott, és csak a lakosság kis része volt érdekelt a malmok használatában, valamint a megyei hatóságok is egyre gyakrabban tették felelőssé a malomtulajdonosokat az árvíz okozásáért.27 Amint említettük, a jégtorlódás miatt kialakult árvizek a Dunán különösen veszélyesek voltak, mivel váratlanul jöttek, és nagy pusztítást okoztak. Sokáig nem találtak rá gyógyírt, ezért elemi csapásnak tekintették.28 A jégveszély csökkentésére 1820-ban Zichy Ferenc vezetésével felállítottak egy királyi biztosságot; a vonatkozó műszaki munkálatokat Beszédes József vezette. A szigetek között meg kellett találni a legjobban hajózható medret, melynek során fő cél az éles kanyarulatok átmetszése volt, hogy ajég feltorlódását megakadályozza.29 A tervszerű szabályozás megindításához a meder alapos felmérésére volt szükség. A korábban elkészült megyei térképek - Bállá munkái - elősegítették a terepen való eligazodást, de a vízszabályozás tervezéséhez kevés adatot tartalmaztak. A vízrajzi térképezéssel a megyei mérnökök csak egy kis hányada volt tisztában. A korszerű térképeknek ugyanis már ábrázolniuk kellett a meder alakját, folyó esését, sebességét és vízhozamát is. A folyót már nem lehetett csak a közigazgatási határok között kezelni, hanem a folyószakaszt mint egységes vízrendszert kellett általános szabályozás alá vonni. Ezt országos szervezéssel, a műszaki és gazdasági feladatok összehangolt, zavartalan lebonyolítására képes szakemberekből álló testület felállításával lehetett már csak kivitelezni. A szervezet kialakítása folyamatban volt, amikor az 1838. évi árvíz lesújtott a szabályozandó folyószakaszra. A munkák kivitelezése még nem indult meg, a folyószakasz felmérése és a térképezése éppen csak befejeződött.’0 A Csepel-sziget és a Ráckevei(Soroksári)-Duna-ág térképi ábrázolásai alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a Duna partját nem erősítették meg az árvíz ellen. Az 1838. évi árvíz a Csepel-szigeten és Ráckeve környékének gazdasági viszonyai A jegesár ritkán okozott akkora tragédiát, mint az 1838. évi. Az okok a természet furcsa játékára vezethetőek vissza, hiszen a gyors lefolyású, ugyanakkor a jég beállása miatt lomha folyam egy egyedi katasztrófát hozott a Közép-Duna vidékére. A Csepel- sziget északi csúcsán kialakult fejletlen mederképződés kiválóan alkalmas volt a jég 27 Ihrig, 159. o. 28 Uo. 29 Uo. !0 MNL-PML XV. 6. PMT 18. Lányi Sámuel nevéhez köthető vízrajzi ábrázolás: „Vízhelyzeti térképe a Dunának és árjainak tekintetes nemes Pest megyében. (A Helytartótanács rendeletére m.k. építési főigazgatóság felügyelete alatt Pest megye számára 1839-ben másolták le.)” 29
