Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)

Balázs Gábor: A filoxéra-járvány és a homoki borászat fellendülése Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében

vörösbor előállítására termesztett szőlők közül a legjelentősebbek az Oportó, a Nagyburgundi, a Kék gohér, a Kék purcsin, a Malbeck, a Merlot és a Cabernet vol­tak. A fehérbor elsősorban Szlankamenkából, Kövidinkaból, £ze/yóból, Olaszriz- lingböl, Sárfehérből, Pirosvelteliníből, Sauvignonból, valamint Semillonból készült.78 * Pest megye mezőgazdaságának fejlődése szempontjából nagyon fontos vál­tozás, hogy sok bortermő hegyen a kipusztult szőlők helyére mind több gyümölcsfa került, amit a kormányzat is támogatott. Ez a jelenség külföldön is gyakori volt (Klosterneuburg, Nussdorf stb.) Meszes hegyeinkben országszerte terjedt az ősziba­rack, többek között Buda vidékén. Vesztettek emellett jelentőségükből a váci híres fehér és vörös bort termő szőlők. A legjelentősebb változás a Buda-vidéki bortermő tájon zajlik le. Az 1893. évi 83 432 KM. sz. min. rendelet pontosan meghatározta a Budai-sashegyi borvidéket, amely magában foglalta a fővárost és PPSK vármegye Duna-jobbparti részeit. Ezt az eredetinél kisebb területen újították fel, mivel az igen meszes talajú hegyek esetében az alany kiválasztása sok nehézségbe ütközött. A Budavidék szőlőhegyeire a filoxéra után nagy részben jól jövedelmező őszibarack­fák kerültek, illetve a főváros fejlődésével az építkezések lassan kiszorították a szőlőket. A terület borvidék jellege megszűnt, egy idő után már csak a kertek őszi- barackosainak szőlőköztesei árulkodnak az egykori híres szőlővidékről. A híres Sashegyi néven ismert vörös bor, amit Kadarkából, Nagyburgundiból, majd később Oportó ból, végül pedig Othelló ból és Jacquezb'ól is szűrtek, eltűnt a piacról. A felújítás után a Mézesfehér, az Olaszrizling és a Dinka fehér borfajták kerültek elő­térbe. Csemegeszőlő nagyon kevés maradt; mindössze Szentendrén, Leányfalun, ahol általában a Mézesfehéret, az Oportót termelték közvetlen fogyasztásra.77 A borkereskedelem, amely eleinte semmire sem becsülte, a filoxéra által kikövetelt átalakulások után egyre többre értékelte a homoki bort: ára lassan meg­közelítette a hegyi borok árát. A bankok, kereskedő cégek maguk is létesítettek ültetvényeket a homokon. Ilyen telepítés volt Nyársapát, Izsák, Szőlősgyál, Nagykáta és Lajosmizse határában. Ezek a nagy, 200-500 holdas, esetleg még na­gyobb birtokaikkal felzárkóztak a nagybirtokosok fejlődő árutermelő üzemeihez, biztosították az üzleti forgalmukat a hegyvidéki szőlők mellett is. A termelés segíté­sére korábban ismeretlen méretű pincék létesülnek. Unghváry Lászlónak például Cegléden 20 ezer, majd 30 ezer hl befogadására is alkalmas pincéje épült. A vállal­kozó pincetulajdonosok a nagy mennyiségű bort megfelelő kezelésben részesítették, a jobb fajtákat palackozták, hogy ezáltal is emeljék a homoki bor értékét.80 __________________________________________________________BALÁZS GÁBOR 7 8 Feyér, 184. o. ™ Uo. 249. o. 80 Uo. 181.0. 253

Next

/
Thumbnails
Contents