Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)

Balázs Gábor: A filoxéra-járvány és a homoki borászat fellendülése Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében

A FILOXÉRA-JÁR VÁNY ÉS A HOMOKI BORÁSZA T...

átalakulást idézett elő a Duna—Tisza közén is. 1830 táján még fele-fele arányban termett homoki és egyéb szőlő ezen a tájon, 1910-re azonban, már 1:10 volt az arány a homoki szőlő javára. A korábban értéktelennek tartott sivár homokterületek most 20-40-szeres áron keltek el. Elsősorban olyan területeken találunk azonban ekkor már szőlőt, ahol megfelelő volt a piaci összeköttetés.73 74 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 1895-ben 13 település határában volt 1000 kát. h.-at meghaladó szőlőterület:74

Szeged

8407

Baja

1363

Kecskemét

6569

Bácsalmás

1225

Nagykőrös

2746

Kiskundorozsma

1187

Kiskunhalas

2581

Császártöltés

1133

Cegléd

2578

Kiskunmajsa

1129

Kiskunfélegyháza

1958

Hajós

1073

Jánoshalma

1501

Szőlőterület nagysága kát. h.-ban

1913-ban az 1000 kát. h. feletti szőlősterülettel rendelkező települések száma csaknem megháromszorozódott. 35 város és község, például Kecskemét (11 095 kát. h.), Kiskunhalas (4876 kát. h.), Cegléd (4475 kát. h.), Nagykőrös (4026 kát. h.), Kiskunfélegyháza (3137 kát. h.), Kiskőrös (2903 kát. h.), Soltvadkert (2634 kát. h.), Baja (2428 kát. h.), Kecel (2195 kát. h.), Hajós (1816 kát. h.), Tápiószele (1608 kát. h.), Nagykáta (1507 kát. h.), Albertirsa (1492 kát. h.), Dabas (1464 kát. h.), Ráckeve (1461 kát. h.), Örkény (1279 kát. h.), Tököl (1238 kát. h.), Tápióbicske (1180 kát. h.), Solt (1096 kát. h.) és Fülöpszállás (1012 kát. h.) tartozott ebbe a kategóriába. 75 Nem csupán a települések egyre bővülő köre a meglepő, hanem a szőlőterület jelentős növekedése is. Nem ritka az olyan község, amely szőlőjének kiterjedése három- vagy négyszeresére is nőtt. Jelentősen megváltozott tehát ezeknek a településeknek a termelési struktúrája, a táj arculata, és természetesen az ezen a tájon élő ember élete is átalakult.76 77

Szintén alapvető jelentőségű tendencia volt a terméketlen földek csökkenése. Az 1886-1900-as évek átlagában 14,3%, az 1901-1915. évek átlagában pedig már csak 9,4%-ot ért el a parlagterület aránya. Az országban folyó rekonstrukciós munkálatok eredményeként 1914-ig szőlőterületünk már elérte az egykori kiterjedése 90%- át. A belső arányok mindazonáltal igen eltérőek voltak: amíg a hegyi szőlők területe mindössze a hajdani kiterjedés 60%-át foglalta el, addig a homoki szőlők területe több mint két és félszeresére emelkedett.7 A korábban vázolt folyamatokból ez azonban egyenesen következett.

A filoxéra megváltoztatta a hazai szőlőtermelésen belüli arányokat. A járvány utáni szőlőtelepítésekben az alföldi homokon előtérbe került a Kadarka. A

73 Asztalos-Sárfalvi, 30. o.

74 Pintér 1983,168. o., valamint saját számítások alapján.

15 Uo., valamint saját számítások alapján.

76 Pintér 1983,170. o.

77 FEYÉR, 258. o.

252