Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Balázs Gábor: A filoxéra-járvány és a homoki borászat fellendülése Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében
A FILOXÉRA-JÁR VÁNY ÉS A HOMOKI BORÁSZAT... A kórokozó Franciaországon kívül a szőlővessző-kereskedelem útján Európában is elterjedt. A kedvező éghajlatú országokban, mint hazánkban is, továbbá Közép- és Dél Olaszországban, valamint Ausztriában az összefüggő szőlőterületeken gyorsan terjedt a fertőzés. Ausztriában először 1872-ben Klostemeuburgban, a Monarchia legmagasabb képesítést adó, és egyben kísérleti telepként is üzemelő borászati és kertészeti iskolájában ütötte fel a fejét a fertőzés.12 Jellemző a korabeli hazai szakmai sajtóra a veszély lekicsinylése. A Borászati Lapokban'3 például egymás után jelentek meg az ilyen szemléletet tükröző cikkek. A fertőzést azonban nem lehetett megállítani. Az ausztriai irtásról szóló hírek hatására egyre több hazai termelő kérte gyanús szőlőjének kivizsgálását; 1875-ben azonban az a gyakorlat, hogy a földből kiemelt tőkét a termelők közvetlenül Magyaróvárra küldjék, tarthatatlanná vált. A minisztérium ezért a vizsgálatot végző személy helyszínre küldését rendelte el. A beteg tőkék ellenőrzése során jutott el Deininger Imre14 tanár 1875 őszén Pancsovára, ahol gyorsan kiderült, hogy a város határában fekvő közel 70 kát. h. kiterjedésű területen a szőlő filoxérával fertőzött. A kártevő Magyarországi jelenlétének felfedezését 1875 őszén jelentették be,15 1879 novemberében pedig Keszthely környékéről is fertőzést jelentettek. A filoxéra tehát megjelent a mai Magyarország területén is. Központi intézkedések Az osztrák kormánnyal tárgyalások kezdődtek a Franciaországból származó szőlővesszők Monarchiába történő behozatalának tilalmáról. Az 5015/72. IV. 30-i körlevél figyelmeztetett minden gazdasági és borászati egyletet a franciaországi és olaszországi szőlővesszők behozatalának veszélyességére. A „sima venyige" (vessző) importja csak abban az esetben volt megengedhető, ha a csomagolásra nem használtak fel szőlőlombot. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a minisztériumba beküldött, gyanús szőlőgyökerek vizsgálata is (17 801/73. XI. 28.).16 12 Feyér, 94. o. 13 A filoxéravész pusztítása felkeltette az érdeklődést a szakirodalom iránt. Az Entz Ferenc által indított Borászati Lapok (1874-1944) fontos szerepet töltött be a szőlő- és borkultúra terjesztésében, s mint a Magyar Szőlősgazdák Országos Borértékesítő Szövetkezetének lapja harcolt a magyar szőlő- és bortermelés fejlesztéséért. A másik országos lap 1896-ban indult a Borászati Lapok írógárdájával és Engelbrecht Károly szerkesztésében, Szőlő és Borgazdasági Lapok címmel; 1898-ban egyesült a Borászati Lapokkal. (Kollega Tarsoly IV. kötet, 689. o.) 14 Deininger Imre (1844-1918.) a magyaróvári felsőbb gazdasági tanintézet elvégzése után, 1868-ban az akkor szervezett debreceni felsőbb gazdasági tanintézetnél kezdte meg működését. 1871-ben r. tanár és a botanikus kert vezetője lett. 1878-ban ő létesítette Magyarországon az első vetömagvizsgáló és növényélettani kísérleti állomást, ennek vezetője volt 1884-ig, majd a keszthelyi gazdasági tanintézet igazgatója. Mint agrárrégész a magyarországi prehisztorikus növény- (búza) és különösen a magleletekkel foglalkozott. 1892-ben a gödöllői koronauradalom jószágigazgatója, 1899-től 1914-ig, nyugdíjazásáig pedig a Földművelésügyi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Számos cikke jelent meg a szaklapokban. Magyar Életrajzi Lexikon I. kötet, 361. o. 15 Soós 1988, 344. o. 16 Feyér, 101. o. 238
