Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Somogyi László: Adatok az 1872–1873. évi kolerajárvány Pest megyei eseményeihez
júniusában már egy nagyobb területen jelen volt. A megállapítás hangjából érezhető: a megyei hatóságok még nem vették komolyan a fenyegetést. A betegség júliusban, de különösen augusztusban elemi erővel robbant ki. Az említett települések esetében - az elérhető források szerint - Visegrádon az első kolerás haláleset április 27-én történt, június 10-ig, az évnegyedes közgyűlés időpontjáig 21-en haltak meg. Ráckevén az első halálesetet május 2-án jegyezték fel, június 10-ig összesen öten haltak meg. Dunabogdányban az első beteg május 28-án halt meg, június 10-ig 7-en vesztették életüket.2’ A fertőzés terjedésének feltérképezése némileg nehézkes, bár a hatóságok a járvány után kísérletet tettek erre. Pest megye esetében Kunszentmártonba a radnai búcsúról hazafelé tartó, feltehetőleg megyei illetőségű lakosok hurcolták be. Más források arról szólnak, hogy Kiskőrösre Kalocsáról került át a fertőzés.23 24 25 A megyéből átterjedt más törvényhatóságok területére a fertőzés (természetesen, ettől még a szóban forgó megyét máshonnan is elérhette): Ozorán (Tolna m.) állítólag egy fóti kolerában elhaltnak a helyi temetőbe történő átszállítása indította el a járványt. A központi kormányzat június második felében döntött az első szükséges lépések megtételéről. A belügyminiszter által kiadott 2215/1873 rendelet 4. pontja (kelt 1873. június 26-án) arra kötelezte a községi és magánorvosokat, hogy „az első meghívásra személyválogatás nélkül a beteget gyógykezelés alá vegyék, és lelkiismeretes módon járjanak el. ” 3 Július közepén már világos volt az országos hatóságok előtt, hogy nem tudnak úrrá lenni a járványon. Ennek okát egy, a belügyminiszter számára készült tájékoztató arra vezette vissza, hogy az alsóbb néposztályok - akiknek körében a kolera leginkább pusztított - nem voltak elég fogékonyak az intézkedésekre vonatkozóan és nem bíztak kellőképpen az egészségügyi rendszabályokban. Egyrészt nem kértek időben orvosi segítséget, másrészt azok körében pusztított a kór igazán, akik korábbi betegségek miatt legyengültek, rossz körülmények között laktak, illetve nem megfelelő módon táplálkoztak.26 Július 14-én a Belügyminisztérium a Budapesti Közlöny hasábjain keresztül hívta fel a sebészeket, szigorlókat, orvostudorokat, hogy amennyiben járványorvosként kívánnak dolgozni, jelentkezzenek a minisztérium Közegészségügyi Osztályán. A jelentkezők javadalmazása orvostudorok esetében 6 forint, sebészek és szigorlók esetében 4 forint volt naponta. Emellett az utazási költségeket is megtérítette a minisztérium.27 Mivel a járványhelyzet további alakulása rendkívüli intézkedéseket követelt meg, a belügyminiszter 1873. július 15-én miniszteri biztosok kiküldéséről döntött a kolera által pusztított területekre. A miniszteri biztosnak természetesen szakembernek kellett lennie. Feladata az elrendelt óv- és gyógyintézkedések pontos _____________________________________________________SOMOGYI LÁSZLÓ 2 3 MNL-PML IV. 482. Halotti anyakönyvi másodpéldányok, passim. 24 Grósz, 26. o. 25MNL-OL K. 150. 1873-IV-l 1-28615. 24. f. 26MNL-OL K. 148. 1873-V-2502. 11 v-12r. 27 Budapesti Közlöny 1873. júl. 17.163. szám. 213
