Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Schramek László: Pestisjárvány Pest megyében 1739–1742
SCHRAMEK LÁSZLÓ mezővárosok közül Cegléd, Solt és Szentendre halálozási adatait nem ismerjük. Az utóbbi településen azonban a járvány valószínűleg kevés áldozatot követelt, mivel ott 1739 augusztusának végén tört ki, és szeptember 22-én halt meg az utolsó beteg.146 A pestisjárvány általában a kisebb településeken, ahol fertőzöttektől való távolságtartást könnyebb volt megoldani, kevesebb áldozatot követelt. A fentebbiekre tekintettel Pest megyében az utolsó pestisjárvány mintegy 22-27 000 emberéletet követelhetett, így a törvényhatóság népességének mintegy hetedét vagy nyolcadát vitte el. Természetesen a későbbi forrásfeltáró munkák tovább pontosíthatják a becsült értéket. A járvány földrajzi elterjedését a tanulmány végén szereplő 2. számú térkép alapján becsülhetjük meg. A térképen szürkével jelzett területeken pusztított a dögvész az 1739 és 1742 közötti években. Minthogy három év összesített adatait olvashatjuk le az illusztrációról, ezért tudatosítani kell, hogy ekkora területen egyidejűleg sosem volt jelen a betegség. A fertőzés alapvetően két területen okozott pusztítást, Kecskemét környékén, valamint Pest és Buda szabad királyi városok szomszédságában, ahol többször felütötte a fejét a járvány. Az előbbi déli góchoz számíthatjuk a Solti-járás északi részét is, mivel térképünkön a közbeékelődő területről nem rendelkezünk adatokkal, minthogy az egy másik törvényhatóság, a Kiskun székek területéhez tartozott.147 Meglepő tényként kezelhetjük, hogy a Pest közvetlen szomszédságában fekvő településeket elkerülte a járvány, mintha a város körül felállított védvonalak e településeket megóvták volna. A két nagy fertőzési góctól távol csupán Zagyvarékast és Boldogot érintette a pestis, a ragály e községeket feltehetően Heves és Külső-Szolnok megye felől érte el. Jogos a kérdés, hogy a megye nagyobbik fele miként kerülte el a járványt, az kizárólag a szerencsén, a természetföldrajzi viszonyokon múlt, vagy más körülmények is közrejátszottak benne. A Pilis és a Budai-hegység falvai talán elszigeteltségüknek köszönhették a járványmentességet, és ugyanezt feltételezhetjük a Gödöllői-dombság egyes községei esetében is. A nagy alföldi területek esetében azonban más okok állhatnak a háttérben. A térképen pontsor jelzi a kalocsai érseki uradalom határait, amelyen belül mindössze két település, Kecel és Pandur lakóinak kellett szembenézniük a pestissel. A többi lakott hely különösen szerencsésnek bizonyult, mivel a hajóval közlekedő utazók is komoly egészségügyi kockázati tényezőt jelenthettek kikötés esetén. Patachich Gábor (1699-1745) érsek példamutatóan óvta jobbágyai életét. A lakott helyeket ugyanis sánccal és őrökkel vette körbe, amelyen senkit nem volt szabad beengedni, aki nem rendelkezett megfelelő útlevéllel.148 A szolgabírák is közzétettek ugyanezen intézkedéseket előíró körleveleket,149 de végrehajtásuk ellenőrzésére valószínűleg nem maradt eszközük. 146 MNL-OL A 27. 50. cs. No. 999/1-2. 112. r.-l 13. r. A szentendrei anyakönyvekben sem a katolikus sem az ortodox felekezet esetében nem mutatható ki a halálozás érzékelhető emelkedése az 1739. évben a megelőző esztendőkhöz képest. 147 A járvány a Kiskun-kerületet sem kímélte, minthogy Halason már 1739 májusában kitört a járvány. Ld. MNL-OL C37. Lad. D. fase. 1/1. 103. r. 148 MNL-OL P 1314. No. 90450. 175
