Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Schramek László: Pestisjárvány Pest megyében 1739–1742
SCHRAMEK LÁSZLÓ 3) Ha Tótgyörkön 20 házat kell kiüríteni a vesztegzár céljára, akkor alig marad 10 a lakosoknak. Ez a földesurak, az Egry és a Darvas család számára is veszélyt jelentene, akik helyben laknak. Továbbá veszélyeztetné Podmaniczky Jánost, Prónay Gábort, a Kandó famíliát, és báró Grassalkovich Antal sze- mélynököt.127 Pest megye nem hajtotta végre Balassa utasítását, amely részben a megfelelő tudású sebészek hiányára volt visszavezethető.1“8 A pestis közeli felbukkanása szintén arra késztette az alispánt 1740 januárjában, hogy kezdeményezze a még meg sem alakult megfigyelőállomás áthelyezését a Nógrád megyei Galgagutára.12 3 A Dunán inneni kerület pestisbiztosa megunta a megye időhúzását és több levélben kérte a kancelláriát, és magát Batthyány Lajos kancellárt is, hogy engedelmességre szorítsa a renitens megyét.1’11 A király végül a Zsidó községben (ma: Vácegres) jelentkező járvány miatt a vesztegzárhelyet Püspökszilágyon alakította ki, ahol a felügyeletével megbízott Zlinszky József feladata a megfigyelés alatt állók elkülönítése, őrizet alatt tartása és ellátásuk megszervezése volt. Pest megye két kisebb ellenőrzési állomást létesített Bagón és Abonyban.1’1 A vesztegzárhelyek funkciója a Dunán inneni és Duna-Tisza közi védelmi vonalak felszámolásával megszűnt, így ezeket is bezárták. A forrásaink ezt követően csak tiszacsegei és zsurki megfigyelőhelyekről tájékoztatnak.132 A pestissel szembeni védekezés eszközeiben a középkor óta tehát lényegi változás nem következett be. Az elkülönítés különböző módozatai tartoztak elsősorban közéjük. A nagyobb régiók, vagy akár csak a települések szisztematikus elzárása nem valósulhatott meg a kortársak lehetőségei szerint végzett módon. A falvakon, városokon belüli elkülönítés, valamint az egyéb rendszabályok betartása megfelelő kényszerítő eszközök hiányában a lakosság fegyelmezettségén, higgadtságán vagy felekezeti hovatartozásán múlt. A vesztegzárak túlzsúfoltság esetén a fertőzés gócaivá is válhattak, miként azt a kecskeméti példa mutatta. A közigazgatás elé a bezárt települések ellátása ugyancsak komoly feladatokat állított. A fenti eszközök legfeljebb lassíthatták, de nem akadályozhatták meg teljes mértékben a gyilkos kór terjedését. 127 MNL-OL A 27. 50. cs. No. 969/1. 7. r-v. 128 MNL-OL A 32. Litterae privatorum de peste. Balassa Pál 1739. évi levelei, 331. p. 129 MNL-OL A 27. 50. cs. No. 1060. 346. r. 130 MNL-OL A 32. Litterae privatorum de peste. Balassa Pál 1740. évi levelei, 15. p. és MNL-OL P 1314. No. 56612. 131 BOROSY, 5714-5716. regeszta. 132 MNL-OL A 32. Litterae privatorum de peste. Balassa Pál 1740. évi levelei, 282. p. 171
