Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Schramek László: Pestisjárvány Pest megyében 1739–1742
PEST IS JÁR VÁNY PEST MEG YÉBEN... A kisebb-nagyobb településeken a betegeket járványkórházban helyezték el, sőt orvost vagy sebészt is igyekeztek mindenhol biztosítani. Vácon 1740-ben már működött egy állandó betegház a mai Kosdi út mellett, a püspöki majorban. Ez augusztus utolsó napjaiban megtelt a gyorsan terjedő fertőzés miatt. A helyzetet itt súlyosbította, hogy augusztus végének és szeptember elejének válságos napjaiban, a létesítmény csaknem két héten át egészségügyi személyzet nélkül maradt, mert a városi orvosok nem vállalták a munkát, a király által kirendelt sebészek pedig késve érkeztek meg.12 ’ 1741 nyarán Mogyoródon a kórházban havi 50 Ft díjazásért Patonai Imre pesti orvost alkalmazták a betegek ápolására,123 124 125 aki az itteni járvány megszűnése után Szadán folytatta munkáját.123 A településen belüli védekezés az elkülönítésen alapult. Ennek két módozataként vagy a fertőzöttek, vagy egészségesek határba történő telepítése figyelhető meg, bár ez kizárólag a nyári hónapokban volt alkalmazható. A lakók ugyanis a hideg idő beköszöntével igyekeztek visszatérni lakóhelyükre. Az elkülönítés másik módszere a betegházak felállítása volt, ez azonban egészségügyi személyzet jelenlétét is igényelte, amelyet rendkívül nehéz volt szerződtetni, mivel önként szinte senki nem vállalta a pestises betegek ápolását. A távolról érkező személyekkel szembeni védekezés eszközeként tarthatjuk számon a karanténállomásokat, ahol az utazók a rendeletek szerint 42 napot kellett időzzenek, mielőtt továbbengedték őket. Pest megyében az első még 1738 nyarán kezdte meg működését Kecskeméten.126 A pestis következő év áprilisi kitörése miatt ezt a vesztegzárpontot felszámolták, és miként arról korábban már szó volt, rövid vita után Dunaharasztiba helyezték át. A fekete halál július elején azonban ezen a településen is felütötte a fejét, ezért a megfigyelőállomást ismét költöztetni kellett. A követőző három hónap alatt a vesztegzárhelyek kérdése lekerült a köz- igazgatás napirendjéről. Balassa Pál 1739. október 14-én adott utasítást arra, hogy Pest megye Tótgyörkön alakítsa ki újabb vesztegzárát. Az időzítés oka nyilvánvaló: Pest megye északi határát ezekben a napokban zárták le, és Balassa biztosítani akarta, hogy Nógrád megyébe kizárólag egészséges személyek érkezzenek. Mágocsy Mihály alispán eleinte tiltakozott az újabb elkülönítő állomás ellen, az alábbiakra tekintettel: 1) Miután a járvány a nagyobb városokat (Kecskemét, Nagykőrös, Buda és Pest) megtámadta, a magisztrátus nagy része és a nemesség a még egészséges Cserhát vidékére, Nógrád közelébe húzódott vissza. A fenti intézkedés bevezetése esetén a földesurak a biztonságos megyékbe szöknének, emiatt közgyűléseket sem tudnának tartani, így a megyei közigazgatás megszűnne. 2) A vesztegzárhely kijelölése egyet jelent a járvány szükségszerű megjelenésével. Erről tanúskodik Kecskemét és Haraszti példája. 123 Molnár, 173. o. MNL-OL P 1314. No. 75615. 124 MNL-OL A 27. 51. cs. No. 1090. 109. r. 125 Uo. No. 1095/1. 121. r. 126 Linzbauer, 89. o. 170
