Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Tóth Judit: Áruhalmozás vs. pultagitáció, avagy „az ellenség ismét a közellátás vonalán próbál zavart okozni.”
TOTH JUDIT feladatnak tekintették a „fokozottabb politikai nevelésről” való gondoskodást is. A rémhírterjesztőkként, áruhalmozókként beállított, felvásárlási lázat szító ellenségnek bélyegzett személyekkel szembeni fellépésben ugyanis meghatározó szerepet szántak a kereskedelmi dolgozóknak, akik megszerzett tudásuk révén „aztán a pultagitációt használják fel a rémhírek és a felvásárlások leszerelésére”,43 Azaz egy bolti eladótól elvárták az állandó éberséget. Az ellenséges hangok leszerelésén túl előírták számukra, hogy mindazon személyek nevét és lakcímét jegyezzék fel, akik gyanúsan sokat vásárolnak egy-egy adott termékből. Ispán Ágota Lídia szintén foglalkozott „Nehéz itt helytállni kérem. ” Kulturált kereskedelem a szocializmusban című tanulmányában a pultagitáció kérdésével. Kutatásai szerint az 1950-es, 1960-as évek kereskedelempolitikai törekvései rendre középpontba állították a kulturált szocialista kereskedelem kialakítását. Ehhez szervesen hozzátartozott, hogy igyekeztek elhatárolódni a kapitalista kereskedelem szemléletétől, illetve annak módszereitől, és helyébe állítani az újat. Ennek kritériumait számtalan fórumon, például heti- és napilapokban, üzemi sajtóban, a kereskedelmi vállalatok és áruházak feladatterveiben hirdették.44 45 46 A szerző leírja, hogy például az Állami Áruházak éves feladatterveiben többször is említik a politikus pultagitációt. A fentiekkel szemben a fogalom itt azonban más jelentéstartalommal telítődik, hiszen ez alatt - a leírás szerint - valójában olyan reklámterveket értettek, „melyek a falusi lakosság igényeinek, életszínvonalának emelését, valamint annak megismertetését célozták, hogy bizonyos árucikkek milyen szerepet játszanak a kulturált életforma kialakításában és a szabadidő helyes felhasználásában”. Ennek szellemében az eladókkal szembeni kívánalmak is kirajzolódtak, „hiszen tőlük várták, hogy az áru megfelelő ajánlásával, s egy új szocialista fogyasztói ízlés megismertetésével neveljék is a vásárlókat. Ezáltal hozzájárulva ahhoz, hogy a vásárlók modern és kulturált szocialista emberré váljanak. ”4> Azt, hogy a pultagitáció ilyen értelemben vett alkalmazása már az 1950-es években is bevett volt, igazolják az Ispán Ágota Lídia tanulmányában idézett, egy a Belkereskedelmi Minisztérium Ruházati főosztályának gyapjúszövet- és len-kender csoportja által 1953-ban készített szakmai tájékoztatójában található sorok. Ezekben a javuló tendencia elismerése mellett a kritika hangján szólva megfogalmazták, hogy „ sok helyen a fogyasztók kiszolgálása mechanikus, udvariatlan, ez pedig nem összeegyeztethető a szocialista kereskedelemmel" ¥' A pultagitáció mibenléte jelentett tehát egyrészt egy az eladótól elvárt magatartásformát, másrészt a szocialista „ízlésvilág” terjesztőinek szószólójaként egyfajta nevelő szerepkört is magában hordozott. Ez utóbbit jól illusztrálják a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1951. májusi ülésén a konfekcióáruk forgalmazásával kapcsolatban elhangzottak is. Úgy ítélték, hogy a kérdéssel mindenképpen foglalkozni kell, mert ahhoz fontos gazdasági és politikai szempontok fűződnek. Mint fogalmaztak, a konfekcionált ruházati cikkek minél szélesebb 43 MNL-PML XXXV. I. 1/27. ő. e. 1952. december 9. 44 Ispán, 1. o. 45 Uo. 5. o. 46 Uo. 6. o. 147
