Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Magyar Endre: „Szentendre bolsevista számlája.” Rekvirálás és köztulajdonba-vétel a Tanácsköztársaság idején
SZENTENDRE BOLSEVISTA SZAMLAJA Szocializálási Népbiztosság által kiadott további rendeletek szabályoztak) nem terjedt ki Szentendre területére,77 hiába kezdeményezte a Szentendrei Lakásbizottság az Országos Lakásügyi Bizottságnál a szentendrei házak köztulajdonba vételét.78 Ennél fogva a helyi lakásbizottságnak jelentős kiadásokat önerőből (pontosabban: a városi közpénztárból és a rekvirálási illetékekből) kellett fedeznie (egyes pöcegödrök kitisz- títtatását, lakhatóvá tehető, elhagyott épületek és városi közintézmények átalakíttatá- sát stb.). A lakbérek fölött nem rendelkezett, azok továbbra is a tulajdonosokat illették. Kezdetben előfordult, hogy az üresen maradt lakásokat vagy lakrészeket a tulajdonosok és bérlők nem jelentették be a lakásbizottságnak és azokat a bizottság megkerülésével adták bérbe. Ezért a direktórium 1919. április 9-én kidoboltatta városszerte, hogy az ilyen jellegű visszaélésekkel szemben „a forradalmi törvényszék útján a legkíméletlenebb szigorral” fog fellépni.79 A bizottság kijátszásával kötött szerződések esetén a bérbeadókat valóban forradalmi törvényszék elé állították.80 A Szentendrei Lakásbizottság főként egyéni kérelmek alapján végezte az igénylők lakáshoz juttatását. Rendszerint maga az igénylő kutatta fel és javasolta beadványában, hogy melyik lakást, illetve lakrészt kívánja magának kisajátíttatni és kiutaltatni, esetleg elcserélni. A kérelmezők - beadványuk kedvező elbírálása érdekében - ehhez nem ritkán az érintettek előzetes hozzájárulását is megszerezték. Az egyéni igénylések bejelentésén kívül szervezett keretek között zajlott a rekvirálható lakhelyek összeírása. A Szentendrei Munkástanács, a helyi vas- és fémmunkások szakszervezetét hatalmazta fel a rekvirálható, „fölös lakások ” felkutatására és azok „kérlelhetetlen szigorral” történő lefoglalására81 A lakásbizottság a rekvirált lakásokat, illetve azok helyiségeit albérletként utalta ki az ott lévő bútorokkal együtt, egyúttal meghatározta a fizetendő lakbér éves összegét is. Szükség esetén egyéb feltételeket is rögzítettek a határozatban. A lakásbizottság döntései ellen, az iratokra rávezetett záradék szerint, a Fővárosi Lakásbizottság előtt lehetett felszólamlással élni. Noha a beadványok illetékmentesek voltak, a határozatok rendszerint a város közpénztárának fizetendő, 5-10 Koronás rekvirálási díjat is előírtak a lakásigénylők számára.82 83 Azokkal szemben, akik ezt nem fizették ki, a városi végrehajtó érvényesítette a követelést.8. 77 MNL-PML XVI. 2. 319/1919.; MNL-PML V. 373-b. 4784/kig. 1919. Lásd a szentendrei polgármester kézírását az irat felzetén. 78 MNL-PML XVI. 25. 2735/kig. 1919. 79 Uo. 1728/kig.l919. 80 Lásd például: MNL-PML XVI. 25. 1696/kig.l919. Verő Izsó lakásügye. 81 MNL-PML XV. 21-a/l. B 5721/1920. Mt. jkv. 1919. április Í5. 16. határozat. Vő.: „Felkutató bizottságok rekvirálják a lakásokat.” VÖRÖS ÚJSÁG 1919. március 29. 82 MNL-PML XVI. 25. 1670/kig. 1919. Özvegy Bulik Mátyásné lakásügye; 1724/kig. 1919. Hegedűs Alajos lakásügye. 83 Lásd például: MNL-PML XVI. 25. 2404/kig. 1919. 112
