Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Magyar Endre: „Szentendre bolsevista számlája.” Rekvirálás és köztulajdonba-vétel a Tanácsköztársaság idején
MAGYAR ENDRE LEN ARD kielégítésére szolgált elsősorban, hanem (a rendelet 4. §-ának intenciói szerint) főként a nagyszámú budapesti lakásigénylés csökkentésére szolgált, amelynek következtében a város sem a helyben hozzá fordulók, sem a frontról hazaérkezők, sem a megszállt területekről érkező menekültek igényeinek nem volt képes megfelelni. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 26-án kiadott X. számú rendeleté deklarálta a lakóházak ellenszolgáltatás nélküli köztulajdonba vételét, lakbér fizetésére kötelezve az egykori tulajdonosokat. Ezt követően kezdődtek el országszerte mindenhol a lakáskisajátítások (korabeli szóhasználat szerint: lakásrekvirálások) és bútorrekvirálások.72 A proletárdiktatúra helyi döntéshozói számára kezdetben megoldhatónak látszott pusztán az állami újraelosztás révén hajlékhoz, alapvető bútorokhoz és főző tűzhelyekhez juttatni minden proletárcsaládot.7’ Idővel azonban kiderült, hogy a lakáshiány rendezéséhez mindezek az intézkedések kevésnek bizonyultak, a háborús körülmények, az általános készpénz- és nyersanyaghiány pedig nem biztosított kedvező feltételeket új lakások, illetve szükséglakások építésére. 1919. április 1-től kezdve a lakásügyek intézését a direktórium mellett működő Szentendrei Lakásbizottság vette át,74 amely a Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 28-án kiadott XV/b. K.T.E. rendelete szerint, a Központi Lakásbiztosság (1919. április 30-i átszervezését követően: Országos Lakásbiztosság) helyi szerveként működött. 7 A Szentendrei Direktórium 1919. április 9-én kidoboltatta, hogy „a város összes területén lévő helyiségek (lakások, üzlethelyiségek, raktárak, irodák stb.) és [...] nélkülözhető fölös számú bútorok”, valamint a konyhák közös használata felett, továbbá a lakbérek ügyében is kizárólagos jogkörrel a helyi lakásbizottság rendelkezik. Egyúttal valamennyi üresen, vagy kihasználatlanul álló lakás vagy lakásrész, raktár, üzlethelyiség és istálló bejelentésére nyolc napon belüli általános kötelezettséget írt elő, illetve a lakásbizottság munkájának szabotálása esetén a forradalmi törvényszék által kiszabható, tíz évig terjedő fogházbüntetést és 50000 Korona pénzbüntetést helyezett kilátásba.76 A Forradalmi Kormányzótanács X. számú rendeletének hatálya (amelyet a 72 „A Forradalmi Kormányzótanács rendeletéi.” NÉPSZAVA 1919. március 27.; Tanácsköztársasági Törvénytár I. kötet, 19-21. o. „A szocializálásról.” NÉPSZAVA 1919. március 27. 73 Lásd például: MNL-PML 2813/kig. 1919. Az itt található fuvarlevelek tanúsága szerint a munkástanács által megbízott Husvig Lyubomir több napon át, illetve, egy esetben három napon át folyamatosan bútorokat szállított. 74 Molnár Varga Géza és Szulyovszky Sándor is népjóléti tanácsosként, esetenként pedig a lakásbizottság elnökeként szerepeltek a bizottság iratain. Egyéb iratokon Molnár Varga Géza mint lakásügyi biztos, Doehner Kamill, lakásügyi előadó; Dr. Weisz Ármin, egészségügyi biztos; Basch Miksa mérnök neve szerepelt. 1919. július közepén Rozsnyai Ferenc lakásügy i biztosként, július végén pedig Vörös István, a lakásbizottság elnökeként járt el. Lásd: MNL-PML XVI. 25. 3738/kig. 1919. és 3850/kig. 1919. 75 MNL-PML XV. 21-a/l. B 5721/1920. Mt. jkv. 1919. március 26., 3. napirendi pont. Lásd még: „A Forradalmi Kormány zótanács rendeletéi. A lakásügy ek rendezése.” NÉPSZAVA 1919. március 30. 76 MNL-PML XVI. 25. 1728/kig. 1919. 111
