Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Kultúrotthonok
a terménybeadásban élenjáró gazdákat, s ezeket a fényképeket összeszerkesztették egy tablóra. Eme dicsőségtáblák mellett úgynevezett fekete táblákat is készítettek, ezekre a terménybeadásban elmaradók, vagy éppen a békekölcsönt nem jegyzők neveit írták rá, de előfordult, hogy a nevek mellé karikatúrákat is rajzoltak. 1954 után azonban már nem volt jellemző ezeknek a „szégyentábláknak” a kitétele, a kultúrhá- zak faliújságjainak tartalmában jelentős változás történt, e tablók immár a falu hírmondói lettek. A fotó- és képzőművészeti körök számáról nincs pontos adatunk. A megyei jelentéseket és a kiszállások feljegyzéseit áttekintve az mindenképp elmondható, hogy a fotószakkörök - többek között a felszerelések drágasága miatt - általában csak a járási kultúrházakban működtek. A fotó- és képzőművészeti körök mellett számos helyen rajzszakköröket is szerveztek, amelyeknek szintén a szemléltető agitációban volt fontos szerepük. Az NM terve szerint a helyi pártszervnek és a vb-nek kellett megszabnia, hogy a helyi rajzkömek éppen melyik aktuális feladatra kellett agitálni.1’1 Mivel központi utasítás alapján működtek, és szinte mindig volt javaslat arra, hogy mit hogyan ábrázoljanak, mit hangsúlyozzanak, ezért a rajzszakkörök is többnyire sablonos alkotásokat hoztak létre. Ekkoriban vált jellemzővé a csiga, a teknősbéka mint a lemaradókat jelképező állatok, valamint a repülőgép mint az élre törő, jól teljesítő dolgozót ábrázoló motívumok használata, amelyek nemcsak a falusi faliújságokban, de a nyomtatott sajtóban is rendszeresen megjelentek. A rádió a 20. században a művelődés, a különböző értékek, eszmék terjesztésének egyik legfontosabb eszköze volt, s szerepe - elterjedésével - mindinkább növekedett. A VKM 228.802/1948. számú rendelete már 1948-ban felhívta a figyelmet a rádióhallgatás szabadművelődési tevékenységbe való bekapcsolására. A következő évben a jelentések szerint már 1242 rádiókor működött az országban.1’2 Valójában a rádiókörökről nem mondható el, hogy a klasszikus értelemben vett szakköri rendszerben működtek volna, mivel rendszerint nem egy pontosan körbehatárolható csoport szaktevékenységére korlátozódott működésük. Általában a kultúrotthon-vezetők feladatai közé tartozott, hogy egy-egy alkalommal kollektív rádióhallgatást1 szervezzenek a település lakóinak. A közös rádióhallgatás után összegyűjtötték a hallgatóság véleményét, majd rendszerint ezeket a véleményeket elküldték az NM Tájékoztatási Főosztályára. Természetesen a közös rádióhallgatásra ajánlott műsorok jó része is a politikai propaganda szolgálatában állt. így például az 1949. évi megyei összesítő jelentések szerint nagyon sok kultúrotthonban szervezték meg Rákosi Mátyás 1949. április 19-ei beszédének meghallgatását.1’4 Az NM körlevélben és a népművelési kiadványokban is javasolta, hogy milyen műsorokat hallgassanak meg feltétlenül a * 192 * 194 1,1 MNL-PML XXIII. 18. 8791-1-77/1952. 192 MNL-OL XIX. l-3a. 149. doboz. ikt. sz. n./1949. I9‘’ Például a Pest Megyei Tanács VB Népművelési Osztályának vezetője 1954. szeptember 14-én kelt levelében közös rádióhallgatás szervezését bízta a kultúrotthon-igazgatókra és népművelési előadókra, amelyben a tanácstörvény-tervezet volt műsoron. MNL-PML XXIII. 18. 8791-1-162/1954. 194 MNL-OL XIX. l-3a. 149. doboz. ikt. sz. n./!949. 49
