Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Kultúrotthonok
szereplő témáról alig esett szó, például a Jobb sertésnevelés, több haszon a gazdának című füzet a 23 oldalból mindössze egyben foglalkozott a sertéstenyésztés anyagi előnyeivel (és ennek fele is az államot dicsérte, ti. milyen előnyös szerződést biztosít a termelőnek). A természettudományos előadások népszerűek voltak ugyan, de itt is „sok volt a nagyképűség, a kincstári kioktatás". A fentebb leírtak ellenére mégis eredményesnek ítélték a materialista világnézeti nevelés terjesztését. A problémát az jelentette, hogy mindig csak központilag határozták meg az előadások tartalmát, véleménykutatást nem folytattak, és nem vették figyelembe a helyi igényeket sem.135 A népművelés irányítói a hibákból tanulva mindenképp egy sikeresebb ismeretterjesztő munka alapjait kívánták lefektetni. Ehhez véleményük szerint három alapvető változtatásra lett volna szükség: egyrészt a központi irányelveket a dolgozók művelődési igényeinek figyelembevételével szükséges megszabni, ezzel összefüggésben pedig a megyéknek és a kulturális intézményeknek nagyobb önállóságot ajánlatos adni. Másrészt egyszerűbb, szórakoztatóbb formát kell az előadásoknak kitalálni, harmadrészt az egyes ismeretkörök hosszabb, elmélyültebb tanulmányozására is lehetőséget kell adni.136 A fentiek alapján tehát az ismeretterjesztő tevékenység programját alulról felfelé igyekeztek felépíteni. A terv szerint a helyi érdeklődés gondos tanulmányozása után kellett megtervezni jó előre - még tavasszal, nyáron - az őszi-téli oktatási évadot. Emellett a járások és a megyék feladatává tették, hogy a szerveket és terveiket folyamatosan ellenőrizzék. Továbbra is központilag határozták meg a legfontosabb kül- és belpolitikai eseményekről szóló tájékoztatókat, valamint a jelentősebb tudományos, politikai és kulturális eseményekről való megemlékezéseket. Ugyanakkor leszögezték, hogy kötelező előadást nem szabad előírni. Az előadásokhoz új útmutatókat készítettek, és a régi kiadványokat a terv szerint egy éven belül be akarták vonni. Változatlanul a legfontosabb feladat maradt a Központi Vezetőség (KV) mezőgazdasági fejlesztésről szóló határozatának, valamint a párt III. kongresszusának ismertetése, és a tanácsválasztások segítése. A politikai témák mellett nagy jelentőséget szántak a művészetileg, irodalmilag, történelmileg „elfogadható” személyiségek1 ’ megismertetésének, külön hangsúlyt kapott a Petőfi-kultusz terjesztése.138 A művelődéspolitika vezetőinek új elgondolása gyökeres változást jelentett a korábbiakhoz képest. Egy felülről kevésbé szabályozottan működő rendszert kívántak létrehozni, ahol a sok utasítás helyett inkább elvi irányítást adnak a népművelés helyi szinten működő szerveinek. Ebben - ha nem is olyan direkt módon és erőteljesen szabályozva - továbbra is megmaradt az ismeretterjesztő előadás politikai propagandában betöltött szerepének hangsúlyozása. A fent ismertetett elvek alapján állították össze az 1954. évi tématervet. Ebben 46 előadás szerepelt, amelyeknek már csak 9%-a volt politikai, ideológiai tárgyú, körülbelül 20-20%-a természettudományos, egészségügyi és történelmi, 15%-a irodalmi és a 135 MNL-OL M-KS 276. f. 89. cs. 373. ő. e. Jelentés az ismeretterjesztő munkáról. (1954) 136 MNL-OL M-KS 276. f. 89. cs. 373. ő. e. Jelentés az ismeretterjesztő munkáról. (1954) 1,7 Jókai, Balassi, Fielding, Dvorák, Csehov, Arisztophanész, Galilei stb. 138 MNL-OL M-KS 276. f. 89. cs. 373. ő. e. Jelentés az ismeretterjesztő munkáról. (1954) 39
