Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Kultúrotthonok
ilyen volt például a János vitéz. A legproblematikusabb a politikai és a biológiai tárgyú diák készítése volt, hiszen ezekhez nagyon nehéz volt érdekes képet rajzolni vagy akár fényképekkel biztosítani a színes előadást. Műfajilag leginkább a szemléltető diák váltak be, amelyek egy-egy előadás anyagát illusztrálták, és a képek magyarázatát az előadóra bízták. Népszerűek voltak még a mese és az irodalmi diák is. A vizsgált időszak alatt mintegy 75 féle oktató plakátot, 300 000 példányban adott ki az NM, ezen felül a minisztérium megalakulása után hozzávetőleg 270 diafilmet gyártottak 240 000 példányban. Hibának bizonyult, hogy a diákat sokszor túlmagyarázott szövegekkel kísérték, így ezek csak kioktatták az embereket a párt politikájáról, a termelésről vagy éppen a szovjet dolgozók munkateljesítményének százalékos adatairól.133 A diafilmek mellett megjelentek az oktató- és dokumentumfilmek, amelyeket a MOKEP ingyen adott a kultúrotthonoknak az előadásokhoz. A filmek levetítésére azonban a legtöbb vidéki kultúrotthonban nem volt lehetőség, másrészt ezekből a filmekből kevesebb is volt forgalomban, ezért is inkább a diákat használták képi szemléltetési eszközként. Előadások, előadás-sorozatok 1953-1956 között Az 1953. júniusi fordulat134 után ugyanúgy, ahogy a politika, a gazdaság és a művelődés egyéb szféráiban, a politikai vezetők az ismeretterjesztés területén is elemezték az addig elkövetett hibákat, és igyekeztek új elvi alapokra helyezni az irányítást, a megvalósítást, illetve az ellenőrzést is. Az előadás-propaganda szervezésével kapcsolatos hibákat is részletesen feltárták. Eszerint 1953 júniusa előtt többek között nem dolgozták ki az állami propaganda és ismeretterjesztés legfontosabb irányelveit, irányítási módszereit, azaz tulajdonképpen nem volt alap, amire építhettek volna. Részben ezért az ismeretterjesztő munka irányítása mechanikussá, bürokratikussá vált. Emellett nem volt összehangolva a tömegszervezetek és a népművelési intézmények ilyen jellegű tevékenysége sem. Az előadások tematikáját egységesen állította össze az NM, így nem vették figyelembe a korosztályok, területek, társadalmi csoportok közötti különbségeket. A káderkérdést sem sikerült az NM-nek megoldania. A népművelési apparátus tagjai az alsóbb szinteken nem voltak megfelelő képzettségűek, és elegendő tapasztalattal sem rendelkeztek. Ezen felül pedig olykor a minisztérium munkatársai is alkalmatlannak bizonyultak az ismeretteijesztési feladatok irányítására és megszervezésére. A népművelési apparátus állandó fluktuálása, alacsony politikai és általános műveltségi színvonala sem szolgálta a sikert. Az előadók sok esetben nem voltak szakszerűek, és nem fordítottak elég figyelmet továbbképzésükre sem. A kiadott brosúrákban, útmutatókban gyakori volt a kioktató hangvétel. De még gyakrabban előfordult, hogy a címben 133 MNL—OL M-KS 276. f. 89. cs. 373. ő. e. Jelentés az ismeretterjesztő munkáról. (1954) 134 Az MDP KV 1953. június 27-28-ai ülésén megszüntették a párt főtitkári tisztségét, Rákosit első titkárrá választották, a miniszterelnöki posztra pedig Nagy Imrét javasolták, aki július 4-én foglalta el hivatalát. 38
