Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Kultúrotthonok
1951 októberében a kultúrotthonok igazgatóinak országos értekezletén éppen ez volt a fő téma. Már korábban, 1951. október 1-jén Eszterág Albert - az NM Népművelési Főosztályának helyettes vezetője - A kultúrotthon mozgalomról általában című előadásában ecsetelte a kultúrotthonok munkáját meghatározó főbb szempontokat. A politikai propaganda (mind a hazai, mind a nemzetközi politikai élet propagálása) és az agitáció folyamatos fenntartása volt eszerint a legfontosabb feladata a művelődési intézményeknek. Ez természetesen leginkább a baráti országok, főként a Szovjetunió gazdasági eredményeinek méltatásában merült ki. Hazai tekintetben az ötéves terv népszerűsítése volt a legfontosabb, de a termelési propaganda is nagy jelentőséggel bírt. A propaganda szerep mellett a tudományos ismeretterjesztés és a művészeti nevelés - amelynek célja az általános műveltség növelése - is feladata volt a kultúrotthonoknak. Emellett ezen intézmények nemcsak a tanulás és művelődés színterei lehettek, hanem alkalmat nyújtottak a kulturális szórakozásra és pihenésre is.58 Ez utóbbi a vizsgált korszakban igencsak háttérbe szorult, de a tudományos ismeretterjesztés és a művészeti nevelés is csak meghatározott területekre terjedt ki. A kultúrotthonok általános feladatai között szerepelt a „béke megőrzésé”?9 s az ezt veszélyeztető elemek, a külső - az imperialista országok -, és a belső ellenségek - főként a papok és a kulákok - elleni harc. A korabeli megfogalmazások szerint ez azért volt fontos, mert csak így lehetett biztosítani a termelés folyamatosságát, a gazdaság és a társadalom fejlődését. A következő fejezetek a megfogalmazott feladatok teljesítésének konkrét eszközeit és eredményeit mutatják be. Ismeretterjesztő előadások, előadás-sorozatok Előadások, előadás-sorozatok a szabadművelődés korszakában A szabadművelődés korszakában az ismeretterjesztés fontos szerepet játszott az ország művelődési színvonalának emelésében. Az ismeretterjesztés legjellemzőbb formái a tanfolyamok, a szabadiskolák, a szabadakadémiák és a népfőiskolák voltak, de gyakran előadás-sorozatok, tanfolyamok keretében oktatták a felnőtt lakosságot.60 A szabadművelődést irányító központi és helyi intézmények is arra törekedtek, hogy a politikai és a társadalmi szervek is minél színesebb előadás-sorozatokat indítsanak. A Tolna megyei szabadművelődés történetét feldolgozó Kaczián János írása alapján például Pakson az 1947-1948-as évadra szervezett előadások között előfordult irodalmi, tudományos-technikai, egészségügyi, sport, mezőgazdasági, történelmi, földrajzi, pedagógiai, ipari-gazdasági, néprajzi, zenei, képzőművészeti és esztétikai témájú is. 58 Eszterág, 1951.15-21, o. 59 A legfontosabb a békeharc, azaz „kultúrotthonaink egy napra se hanyagolják el a békéért folyó harcot. Hisz boldog jövőnk építéséről, gyermekeink életéről, hazánk szabadságáról van szó ". VÉSZI (s. a. r.), 1952. 9. o. “Horváth, 1975.85.0. 21
