Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)

Kultúrotthonok

adatok, de utána már csak kisebb mértékű az emelkedés.53 1956-ra viszont már a községek kétharmadában (a települések száma 1956-ban 3259)54 volt valamilyen, a kulturális élet színhelyeként használható helyiség. A kultúrotthon-alapítások száma tehát a kezdeti évekhez képest 1953 után je­lentősén megcsappant; egyre inkább úgy tűnt, hogy a kulturális ágazat e területének fejlesztését hanyagolni kezdték. Ha volt is a községben kultűrház, annak felszerelésé­re, illetve karbantartására már nem biztos, hogy jutott pénz. A pénzhiány orvoslására az egyre gyakrabban üresen álló épületeket 1952-től kezdve mind sűrűbben adták bérbe táncmulatságok tartására, vagy mozielőadások vetítésére. Nem egyszer előfor­dult, hogy mezőgazdasági munkák kisegítésére használták a kultúra házait, például a ráckevei kultúrotthon udvarát a földműves-szövetkezet a tanács hozzájárulásával kukoricamorzsolásra használta, illetve a padláson tárolták a terményt;55a nagymarosi kultúrotthont pedig a Vendéglátó Ipari Vállalatnak adták át.56 1955-től még több probléma merült fel a kultúrotthonok termeinek felhasználásával kapcsolatban. To­vábbra is leggyakrabban a földműves-szövetkezetek akarták igénybe venni a helyisé­geket, hol gabonatárolásra, hol italmérésre. Az oktatási miniszter 852-49/1955. V. számú körlevelében kérte a kultúrott­honok vezetőit, hogy a népművelési szervekkel egyetértésben tegyenek javaslatot a kultúrotthonok helyiségeinek felhasználására, hogy enyhítsék a beiskoláztatás tante­remhiányból fakadó nehézségeit. A kultúrotthonokat így napközben iskolai feladatok­ra tudták felhasználni.57 Ezt számos kultúrház meg is tette, és termeit díjmentesen átadta az iskolai oktatásnak. 1955 után a kultúrotthonok számában tapasztalható visszafogott növekedés­nek az volt az oka, hogy a második ötéves terv megvalósítása miatt az állami segítség mindinkább háttérbe szorult. A megyei tanácsok a községi tanácsokra hárították a kultúrotthonok építésének, átalakításának feladatát; akiknek részben a helyi erőforrás­okra, részben a társadalmi összefogásra támaszkodva kellett folytatniuk a kultúrott- hon-hálózat kiterjesztését. Sok helyen csak ott garantálták az állami segítséget, ahol azt már korábban betervezték. Emellett 1955 után az ország területén több kultúrott­hont átadtak a szakszervezetek számára, a járási kultúrotthonok egy része pedig a városok kezelésébe került át. A művelődés a Rákosi-korszakban nem jelentett mást, minthogy a kultúra különböző eszközeinek köntösében, a művelődés alkalmain keresztül az állami pro­paganda közvetítését biztosítsa. így a kultúrotthonok feladatainak meghatározásában is ezt tekintették a kiindulási pontnak. 53 1954-ben az NM már csak megyénként egy községi kultúrotthon létesítésére adott pénzt. A népművelési osztályoknak kellett javasolniuk, hogy mely község kapja azt meg. (MNL-OL XIX. I-3a. 8791-V-49- 3/1954.) A kultúrotthonok számának lassú növelését bizonyítja az is, hogy a kultúrotthonnal ellátott telepü­lések száma 1954-ben 1887 volt, s ezt a számot az 1959. évre 1952-re akarták emelni, azaz már csak 4%-os növekedést irányoztak elő. MNL—OL XIX. I-3n. 1954. február 4-ei jegyzőkönyv. A Népművelési Miniszté­rium ötéves tervének irányelvei és vázlatos beruházási terve. 54 KSH, 1957. 347.0. 55 MNL-PML XXIII. 18. 8791-1-90/1952. 56 MNL-PML XX1I1. 18. 8791-1-101/1952. 57 MNL-PML XXIII. 18. 8791-1-73/1955. 20

Next

/
Thumbnails
Contents