Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)

Kultúrotthonok

sorolta a népházakról, munkásotthonokról való gondoskodást. A megyei bizottság vezetői azt is jól látták, hogy „eredményes népművelési munka csakis ott folyhat, ahol az iskolán kívüli népművelés végzésére megfelelő helyiségek állnak rendelkezésre [...] ezért ott, ahol csak lehetséges, bármily áldozatok és nehézségek árán is, építsenek kultúr házakat"', így néhány rangos kultúrház el is készült a húszas években.43

A szabadmüvelődés korszakában (1945-1948) nem szántak olyan nagy szerepet a művelődési otthonoknak; működtek ugyan kultúrházak, amelyek nagytermében a beépített színpadon játszottak, előadásokat, tanfolyamokat tartottak, sőt bálokat rendeztek, de nem akarták kizárólag egy helyre koncentrálni a települések kulturális életét. A szabadművelődés hivatalos szervei úgynevezett szabadművelődési telepeket kívántak inkább kialakítani, amelyekben szakmai és közműveltségi irányú kultúrprogramok és eszközök (szabadiskola, múzeum, könyvtár, keskenyfdmvetítés) egészítették volna ki egymást.44 Ezen telepek kialakítása azonban már csak terv maradt.

Ugyanakkor 1947-ben a Magyar Kommunista Párt (MKP) hároméves tervjavaslatába már belefoglalták a kultúrház-rendszer kiépítésének gondolatát: „A vidéki kultúrházak központjai lesznek a vidéki kultúréletnek: a kulturális népi szövetkezetekkel karöltve közönséget fognak teremteni a művészet és a tudomány minden ága számára.”45 A fordulat évében - még a szabadművelődési intézményrendszer fennállása idején - a VKM a szabadművelődési felügyelőknek kérdőívet küldött szét a megyék kultúrházainak felmérése céljából. A kérdőív a kultúrházak állapotának, befogadóképességének, berendezésének, tulajdonosának adatait kívánta begyűjteni.46 A statisztika elkészítése azonban igencsak késlekedett, ezért a VKM többször próbálkozott az adatgyűjtés sürgetésével, így a következő évben is. Végül 1950 februárjában elkészült egy a „kimutatás népnevelési egységekről” megnevezésű felmérés, amelyben a községeknek ismét kérdőíveket kellett kitölteniük a helyi művelődéssel kapcsolatban. Ezeken az adatlapokon rögzítették a népnevelési célra felhasználható helyiségeket és azok befogadóképességét.47

Azonban nemcsak az adatgyűjtés haladt vontatottan, hanem a kultúrházháló- zat kiépítése is, egészen 1950 júniusáig, amikor is az MDP Politikai Bizottsága határozatot hozott tervszerű fejlesztésükre. Ennek nyomán született meg a 136/1951. M. T. számú rendelet, amely kimondta, hogy a „kultúrotthon működését a területileg illetékes járási, a járás alá nem tartozó városban a városi, Budapesten a városi kerületi tanács végrehajtó-bizottsága engedélyezi. A járási és megyei kultúrotthon működését a megyei tanács végrehajtó-bizottsága engedélyezi.”48 A későbbiek során is az illetékes járási tanács végrehajtó bizottsága (vb) adta ki a működési engedélyt. 1954- ben tervezetet adtak ki a falusi kultúrotthonok működési szabályzatához, különbséget téve a kultúrotthon, a kultúrterem és a kultúrszoba fogalma között. A kultúrotthon

43 EGEY, 1990. 462M85. o.

44 Kövendi-Szathmáry, 1948. 11. o.

45 Az MKP hároméves tervjavaslata (1947. január 11-12.), In: Izsák (főszerk.), 1998. 384. o.

46 MNL-PML XXIV. 511. 2322/1948.

47 MNL-PML XXIV. 511. 22. doboz. ikt. sz. n./1950. A kitöltött kérdőívek közül csak a szobi járás községeinek adatlapjai találhatók meg az anyagban.

48 A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának rendeletéi. 1951, 250. o.

18