Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Bevezetés
sajátos értelmét, emellett távlatokat jelölt meg, és prognózisokat állított össze; ezzel szemben az agitáció szerepe szűkebb, alkalmazásakor az általános irányelvek aktualizálása, helyi alkalmazása a cél. Az agitáció gyakran a propaganda végső elemeként jelentkezett. Az agitációt mikropropagandának is nevezik, mivel az általánosan megfogalmazott propagandacélokat aktualizálja, juttatja el közvetlenül az emberekhez. Olyan érvekkel dolgozik, amelyek egy szűk réteg, vagy éppen az egyes emberek helyzetéből adódnak, szorosan kapcsolódnak a hangulatváltozásokhoz. Válaszol a konkrét kérdéseke, felrajzolja a legközelebbi távlatokat, a felhívást közvetlenül embertől emberhez továbbítja.’3 A népművelésről A kommunista ideológia tehát a művelődés és az oktatás területén a kultúrforradalom fogalmába burkolva jelent meg, felülről szervezett és irányított, jól behatárolt programként meghatározott elvekben öltött testet. Az ideológiai elvek iskolán kívüli terjesztését segítette az 1949. évi XV. törvény, amely létrehozta az NM-et, így elindult a népművelés intézményrendszerének országos szintű irányítása és megszervezése; természetesen ez magában foglalta a kultúrotthonok, mozik és könyvtárak megteremtésének tervszerű intézkedéseit is. Az ’50-es évek fogalomtárában szereplő „népművelés” az összes művelődéssel kapcsolatos intézményt magába foglalta. Ahogy Magyarország népköztársaság lett, s elméletileg minden hatalom a dolgozó nép kezébe került, úgy lett a kultúra is a népé, így vált a művelődés népműveléssé. Az 1949-ben megalakuló NM hatáskörébe tartozott a sajtó, a rádió, az irodalom, a zene, a képzőművészet, a színház, a film, a könyvtár, a kultúrotthonok ügyeinek minisztériumi megszervezése és ellenőrzése. A hatvanas években változott meg a népművelés fogalma, ekkor már az iskolán kívüli művelődési tevékenység felvilágosító jellegét hangsúlyozták, ahol az ismeretek átadásának volt döntő szerepe. (1961-ben indult el az ELTE bölcsészkarán az önálló népművelő szak.) A népműveléstől különváló fogalom, a közművelődés, az állampolgárok és közösségeik művelődésben való aktivitását emelte ki, tehát nemcsak a népművelők művelték a népet, hanem a polgárok önmagukat is, részben a közvetítők (azaz a népművelők) segítségével.33 34 33 SZULCZEWSKI, 1974. 48-51. o. 34 Koncz, 2010. A népművelés fogalmának a közművelődéssel való felváltását 1974-ben párthatározat, 1976-ban törvény (1976. évi V. tv. a közművelődésről) szentesítette. MarÓTI, 2010. 16