Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Bevezetés
Az ideológia és a propaganda A korábban leírtak alapján az ideológia biztosította az elméleti alapokat és az intellektuális feltételeket a politika, vagyis a társadalmi gyakorlat számára, ami a politikai programok létrehozásában és azok megvalósításában fejeződött ki. Ebben viszont jelentős szerepet játszott a propaganda, amely megismertette a közönséget az aktuális politikai célokkal, elvárásokkal, s emellett igyekezett híveket szerezni a rendszer számára. Ugyanakkor előfordult - elsősorban a totalitárius rendszereknél hogy az ideológia a politika eszköze lett, amelyet a propaganda segítségével hozott működésbe. Amikor ugyanis a propaganda segítségével harc folyik egy meghatározott politikai célért, akkor e harcban fontos tényezővé válik az emberek tudatának formálása azért, hogy megnyerjék őket bizonyos ideológiai tételek számára. A marxista ideológia terjesztése kapcsán a propaganda az ideológiával közvetlen kapcsolatba került.28 A kommunista rendszernek - ahogy fentebb olvasható - a tömegeket meg kellett nyernie a rendszer zavartalan működésének biztosítására, s ennek alapját az ideológia adta, amelynek megjelenítő eszköze a propaganda és az agitáció volt. E két módszerrel igyekeztek az embereket meggyőzni a rendszer helyességéről, amelyek tehát a legfontosabb eszközei voltak az ideológiai harcnak.24 30 Hannah Arendt szerint azonban a totalitárius propaganda igazi célja valójában nem a meggyőzés, hanem a szervezés volt, azaz ,, a hatalom koncentrálása anélkül, hogy rendelkezésünkre állnának erőszakos eszközök ”.3I> A propaganda az emberi érzelmekre és akaratra hatott, s fontos cselekvésösztönző szerepe volt. Ideológiai funkciója abban állt, hogy elsősorban a tudat alakításán keresztül fontos szerepet töltött be a társadalmi folyamatok irányításában.31 32 A kommunista propagandamunka végül is arra irányult, hogy a marxizmus, illetve a sztálinizmus tanait mind szélesebb tömegekkel ismertesse meg. Nemcsak meggyőzi akart a magyarázatok, eszmék, értékítéletek helyességéről, hanem rábírni a társadalmi célok megvalósítására irányuló magatartások vállalására.’2 A propaganda és az ideológia kapcsolata mellett szükséges tisztázni a propaganda és az agitáció közötti kapcsolatot és különbséget is. A propaganda mindig is arra törekedett, hogy egy párt vagy eszme politikai vonalának nyerje meg az embereket, valamint meg akarta értetni az adott szakaszban képviselt politikai törekvések SZULCZEWSKI, 1974. 67. o. 29 Vonsik Gyula a politika és ideológia kapcsolatát három pontban foglalta össze: 1. A politika és ideológia dialektikus kapcsolata azon alapszik, hogy az ideológia a politikai gyakorlat eredményeként is fejlődik, de ugyanakkor a politika elméleti alapját is képezi, viszont ez az ideológia a politikának propagandaeszközül szolgál. 2. Az ideológia alakítja a politikai mozgalom céljait, a mozgalom viszonyát meghatározott problémákhoz, a cselekvés eszközeinek és módszereinek megválasztását. De a politika is az új viszonyoknak megfelelően alakít az ideológián, korrekciókat végez. 3. A változás nem egyformán megy végbe. így a politikai ideológia mint elmélet és a politikai tevékenység mint gyakorlat nem esik mindig és minden részletében egybe. VONSIK, 1982. 29. o. 30 Arendt, 1992.443.0. 31 Vonsik, 1982.9.0. 32 Vonsik, 1982.13. o. 15
