Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Bevezetés
azonosították magukat a kinyilatkoztatott eszmékkel. Csak akkor volt tehát legitim rendnek tekinthető, ha az egész nép teljes mértékben azonosította magát vele, így nem tűrhettek politikai közömbösséget sem, s ez magával vonta a rendszer durva, diktatórikus működését is.23 Fontos tétele volt az ideológiának a Szovjetunióhoz fűződő „testvéri viszony” hangsúlyozása.24 25 Szovjet példák álltak a középpontban az élet minden területén, mindig a szovjetektől lehetett tanulni a legjobban, mindig az ő cselekedeteiket, vívmányaikat, ötleteiket követték. A rendszer totalitárius jellegéből fakadt, hogy nem tűrt meg maga mellett más ideológiát, s ezáltal vált minden más gondolkodásmód és vallás üldözötté. Ezzel függött össze az is, hogy a sztálini ideológiának lényeges összetevője volt az ellenséggel szembeni éberség fenntartása és az ellenük történő fellépés fontosságának hangsúlyozása.23 A rendszer működésébe, bár tökéletesnek állították be, mégis hibák csúszhattak és csúsztak is. Ha a hibát a párton belül követték el, akkor a tagnak kötelessége volt önkritikát gyakorolnia. A legtöbb esetben azonban a problémákat a rendszer „ellenséges elemei” okozták. Külső ellenségek voltak az úgynevezett imperialista hatalmak, amelyek a „békét akaró”, azaz a szocialista országok rendszerének megdöntésére törekedtek - legalábbis a kommunisták szerint. A belső ellenségek leggyakoribb alakjai a papok, a szociáldemokraták és a kulákok voltak.26 A korszak ideológiája emellett megkövetelte az emberektől a fegyelmet és a teljes áldozatkészséget a rendszer iránt. Az embereknek szinte nem volt individualitása, magánélete, mindent a közösségért kellett tenni, a családi élet teljesen háttérbe szorult. Ami elismerésre talált, az az engedelmesség: követni mindig a politikai irányvonalat, egyetérteni a mindenkori határozatokkal, teljesíteni a feljebbvalók utasításait. A szelekció legfontosabb kritériuma a politikai megbízhatóság, a lojalitás, a párt és annak eszméje (azaz a hivatalos ideológia) iránti hűség. Ha ez megvolt, akkor ez pótolta a rátermettséget és a szakértelem hiányát is.27 A vizsgálat alá vont népművelés területén a korszakban szinte minden határozatot, rendeletet, sőt körlevelet egyfajta ideológiai bevezetéssel kezdtek, azaz leírták, hogy mi a célja az adott utasításnak. A fentiekben vázolt tételek mindegyike - változó hangsúllyal általában, de - szinte mindig megtalálható volt valamilyen formában a dokumentumokban. 23 Szabó, 1989. 275-287. o. 24 Fehér-Heller-Márkus, 1991.293-294. o. 25 Fehér-Heller-Márkus, 1991.293-294. o. 26 A sztálini atmoszféra alapvonása a szüntelen gyanakvás volt, ami mindenre és mindenkire kiterjedt. A gyanakvásnak alapja és következménye is volt egyben az újabb és újabb gyűlöletkampányok indítása, hol a klerikális reakció, hol az áruló szociáldemokraták, hol a feketéző kulákok vagy más csoportok ellen. Néha egy időben úgynevezett súlyponti feladatokat határoztak meg, és azt kellett mindig mindennek harsognia. Emiatt az egész társadalom, különösen az érintett csoportok alapvető lételeme lett az állandó rettegés. Vö. Litván, 2008. 293. o. 27 Kornai, 1998. 93. o. 14
