Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
10. Aradi Ilona: Magánkönyvtárak pusztulása Pest megyében 1945–1956 között
MAGÁNKÖNYVTÁRAK PUSZTULÁSA PEST MEGYÉBEN 1945-1956 KÖZÖTT Titkársága értesítette a levéltár vezetőjét a Minisztertanácstól érkezett bejelentésről, és felkérte a levéltárat az ügy kivizsgálására. Vígh Károly levéltárigazgató Lakatos Ernő levéltárost és Doma Sándort küldte ki Tápiószentmártonba. Lakatos Ernő két oldalas jelentéséből részletesen kideríthető, hogyan következett be a sajnálatos veszteség. A községben két jelentős könyvtár létezett: a Magyary-Kossa-könyvtár, kb. 24 000 kötettel, és a mintegy 6000 kötetes Szentkirályi-könyvtár. Az állományadatok az 1910-es évekből származtak, a gyarapodás azt követően is folyamatos volt. A második világháború végén a hadműveletekben a Magyary-Kossa-könyvtár egy része megrongálódott. Lakatos Ernő becslése szerint 1952. január 1-jén kb. 30 000 kötet lehetett a két könyvtár együttes állománya. 1952 februárjában a Szentkirályi-házat a benne lévő könyvtárral államosították. A községi tanács akkori elnöke és titkára súlyos mulasztást követett el, mivel a köztulajdonba vett könyvtárat nem leltározta. Az Országos Könyvtári Központ (OKK) 1952. február 29-én a Szentkirályi-könyvtár gondos őrzésére szólította fel a tápiószentmártoni községi vb elnökét, 1952 novemberében ezt írásban megismételte. 1953. január 15-én a Népkönyvtári Központ kiküldöttje megtekintette a könyvtárat, majd a következő hetekben Budapestre szállították a könyvtár állományának felét. A Szentkirályi-könyvtár maradékát a megyei tanács intézkedésére 1953 tavaszán a Magyary-Kossa-könyvtár helyiségeibe vitték. A helyiségeket csak ekkor látták el megfelelő zárral, ezt megelőzően azonban a lakosság nagy mennyiségű latin és német nyelvű könyvet hordott el tüzelés céljából. Egy pártbizottsági dolgozó szerint kb. 20 mázsa könyv veszett így el. A következő kár a papírgyűjtési hetek alkalmával érte a könyvtárat. 1953 júniusában Sántur István, a járási pártbizottság tagja, utasította Horváth Ferenc járási népművelési előadót, hogy selejtezze a könyvtár anyagát. A selejtezés nem a 17-40/1953. BM sz. utasítás szerint történt. Az utasítás leírja, hogy milyen könyvek selejtezhetők, és előírja, hogy az értékes könyvgyűjteményről a Népkönyvtári Központot tájékoztatni kell. Az helyi szinten is ismert volt, hogy a két könyvtár nemzeti tulajdon, és ennek a kezelésére, illetve átvételére csak a Népkönyvtári Központ jogosult. Horváth Ferenc napokon keresztül selejtezte a könyvtárat, annak ellenére, hogy a könyvekhez nem értett, mivel nem volt jártas a latin és a német nyelvben. Több ezer kötettől kívánt megválni, és kb. 200 kötetet tartott megőrzésre méltónak. Még tartottak az említett munkálatok, amikor egy éjszaka ismeretlen tettesek kb. hat mázsa könyvanyagot elszállítottak. Bár tudnia kellett, hogy a nemzeti tulajdont nagymértékű kár érte, nem tett jelentést az esetről. Végül is kb. 23 mázsa könyvanyagot átadott a MEH-nek, melyből a budapesti MEH-telepen 17 mázsát sikerült megmenteni, hat mázsa elveszett. A jelentés megemlíti, hogy a selejtezést elrendelő Sántur István és a könyvanyag begyűjtésében érdekelt Sántur János, a nagykátai MEH-telep dolgozója, testvérek. Lakatos Ernő összegzése szerint a könyvek pusztulása két szakaszban történt. Az első szakaszban a gondatlan őrzés miatt széthurcolt könyvek értéke szerinte felbecsülhetetlen, mivel ezeknek mennyiségéről nincs tudomásunk. Az okozott kárért a községi tanács elnöke és titkára a felelős, illetőleg azok, akik a Szentkirályi és a Magyary-Kossa-féle ingatlanok államosítását nem a BM-rendelet értelmében végezték el. (Nem leltároztak, ennek hiányában pedig elmulasztották az ingatlanok megfelelő őrzését.) A kár okozása hanyagságból következett be. 202
