Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
1. Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye archontológiája (1715–1750)
KISS ANITA A tisztújító széket ún. búcsűzószék (sedes valedictoria) előzte meg, ami gyakorlatilag annyi volt csupán, hogy az alispán a teljes tisztikar nevében bejelentette lemondását a restaurációt megelőző utolsó közgyűlés végén, vagy - később ez lesz az általános - a tisztújító közgyűlés kezdetén.67 68 Pest megyében 1733-ban valamiért akkurátusán igyekeztek betartani a hároméves határidőt, hiszen március 26-án szinte hónapra pontosan tartották meg a búcsúzószéket (az előző tisztújításra 1730. április 20-án került sor). Az alispán hangsúlyozta is a formulában, hogy az előző tisztújítás óta eltelt három évben elkövetett esetleges hibákért kéri a közgyűlés elnézését, emellett azonban hozzátették, hogy a következő tisztújításig (erre novemberben került csak sor) mind hivatalban maradnak, nehogy a közjó bármilyen kárt szenvedjen.66 Az újítószékeken a nádor-főispán megbízottja elnökölt,69 és az ünnepélyes alkalomból nagy számban megjelentek a megyei előkelőségek is, a választás után azonban általában távoztak és hagyományos közgyűlésként folytatódott az összejövetel. A választások módjával kapcsolatban az 1723. évi 56. törvénycikk csak azt írta elő, hogy az alispánokat a főispán négy jelöltje közül kell megválasztania a megyének. A négy jelölt egyikének a hivatalban lévő alispánnak kellett lennie.70 Bár az alispánok kezdetben egyértelműen a főispánok familiárisai közül kerültek ki, végeredményben már az 1504. évi 2. te. és az 1548. évi 70. te. is a vármegyei nemesség (névleges) hozzájárulásához kötötte a kinevezés érvényét.71 Az alispánokon kívül általában a szolgabírák esetében volt szó jelöltállításról és választásról. A jegyzőt és a perceptort szaktudása miatt a hagyományos felfogás szerint a főispán nevezte ki, határozatlan időre. Ennek ellenére a tisztújítások előtt a többi tisztviselővel együtt mindketten lemondtak, majd általában újra megerősítették őket hivatalukban.72 A további tisztviselőket a megye elvileg valóban maga választhatta meg. A gyakorlat azt mutatja, hogy Pest-Pilis-Solt megyében a korszakban mindig jelölés történt az első- és másodalispán, valamint a szolgabírák73 esetében, és rendszerint - ahogyan máshol is - az első helyen jelölt, aktuálisan hivatalban lévő személy került ki győztesen.74 67 1725-ben említi először a jegyzőkönyv, hogy a lemondáskor az alispán a megye pecsétjét átadta a tisztújítást levezető megbízottnak (PML IV. 1-a. XIII. kötet, 21. o.), 1746-ban pedig a levéltár kulcsát is. (PML IV. 1-a. XX. kötet, 664. o.) 68 1733. március 26. PML IV. 1-a. XVI. kötet, 667. o. 69 A főispán megbízottjának fogadására követséget küldtek ki. Első említése az 1725-ös tisztújítás alkalmával: PML IV. 1-a. XIII. kötet, 21. o. 70 „... ac candidatos cum prioré vicecomile quatuor e statu nobilium proponendo” 1723. évi 15. te. CJH. 71 Ember, 533. o. 72 Ember Győző is természetesként említi ezt a kettősséget a jegyző esetében. Ember, 530. és 536. o. 73 Az alszolgabírák esetében azonban 1750-ben szintén jelöltállítás nélkül választottak. PML IV. 1-a. XXL kötet, 104. o. 74 Jellemző a megye 1733. évi jelentése, miszerint a tisztújításkor minden békésen lezajlott, minden tisztviselőt „unanimibus votis" megerősítettek állásában, csak Sibolthy Sándor szolgabírót cserélték le Horányi Gáborra, aki mellesleg elődjének a veje. PML IV. 1-a. XV. kötet, 61. o. 19
