Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
1. Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye archontológiája (1715–1750)
Szintén a megyei autonómia körébe tartozott az országgyűlési követek42 43 kiküldésének joga. A kialakult gyakorlat szerint a megyék41 2-2 követtel képviseltették magukat az országgyűlésen. Részükre a közgyűlés ún. követutasításokat (.instructiones)44 dolgozott ki, amelyhez tartaniuk kellett magukat és - elvileg - az abban nem szereplő ügyek tárgyalása esetén pótutasítást kellett kérniük, a megye állásfoglalásával. A követek megválasztásának és a követutasítások tartalmának tekintetében a főispánnak sem egyetértési, sem véleményezési joga nem volt. Ami az adminisztrátorokat illeti, ők - elsősorban Grassalkovich - személyes jelenlétükkel minden bizonnyal befolyásolhatták az instrukciók összeállítását. A követutasítások azonban, amelyek eredetileg a diétális munka meggyorsítására, tudniillik az országgyűlésen felvetődött kérdések előzetes megyei tárgyalására szolgáltak, végeredményben elsősorban a megyei rendek sérelmeinek összefoglalását adták.45 A megyék 1741-ig jószerivel még csak nem is próbálkoztak azzal, hogy követutasításaik révén az országos ügyek alakulásába beleszóljanak - az őket személyesen érintő kérdéseken, elsősorban az adóösszeg emelésén kívül. S ha megkísérelték is, ebben a korszakban a megyei követek nem tudtak semmilyen konkrét eredményt elérni az országgyűléseken, így e tekintetben hasztalan lett volna szoros ellenőrzésük.46 A megyei önállóság harmadik, alaptémánkhoz szervesen tartozó eleme az, hogy maga választhatta meg tisztviselőit. Mielőtt azonban ennek konkrét tárgyalására rátérnénk, működésük színterét kell megismernünk. PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE ARCHONTOLÓGIÁJA (1715-1750) _____________ A megyei közgyűlés A megyei ügyintézés legelső fóruma kezdetben kizárólagosan a megyei törvényszék (sedes judiciaria, vagyis sedria) volt. Ezeket a törvényszékeket eleinte esetlegesen, a 15. századtól kezdve azonban már rendszeresen megtartották. Hagyományos megyegyűlésről, ahol az egész megyei közösséget érintő megyei, országos és persze magánügyekkel 42 Az országgyűlési követek nem szerepelnek az archontológiai adatsorban, s személyükre, tevékenységükre a továbbiakban nem tér ki részletesen a tanulmány, ugyanis az egy másik, előkészületben lévő munka tárgyát képezi. 43 Vagyis pontosabban azok a birtokos nemesek, akik nem kaptak (a felsőtáblára) személyes meghívót. 44 A korszakból a következő követutasítások maradtak fenn: az 1728. (Több példányban is: PML IV. 1-a. XIV. kötet, 189-198. o.; PML IV. 1-d. 1728. No. 5.; PML IV. 1-b. XII. kötet, 1106-1118. o.), 1741. (PML IV. 1-a. XIX. kötet, 567-571. o.) és az 1764. évi (PML IV. 1-d. 1764. No. 23.). Kiadásban megjelent az 1728. évi utasítás szűkebb (Borosy, Közgyűlési jegyzőkönyvek 2. sorozat, 2404. reg.) és bővebb (Borosy, Közigazgatási, 379. reg.) regesztája, valamint az 1741-es kivonata (Salamon, 38-48. o.). 45 Az egész téma monografikus összefoglalását lásd: Szíjártó. 46 így egyet kell értenünk Salamon Ferenc Pest megye 1741. évi követutasításairól írt tanulmányának következő megállapításával: „Az olvasó egyszerre láthatja csak ezen utasításban is, mily nagy törvényhozási hatáskört tulajdonított magának a megye gravamenei által, s egyszersmind azt is, hogy a megyék - alkotmányunknak régen sok tekintetben méltán bástyáknak nevezett védői - mily kevésbé boldogultak ezen hivatásukban. ” SALAMON, 37. o. 14
