Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
1. Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye archontológiája (1715–1750)
KISS ANITA is foglalkoztak, a 16. századtól kezdve van adatunk Pest megyéből.47 A közgyűlés és a valódi törvényszék különválasztása azonban hosszú folyamat volt és még a 18. század közepén is előfordult, hogy a közgyűlésként megkezdett összejövetelt egyszerűen törvényszékként folytatták tovább, vagy a törvényszéken megyei ügyeket is tárgyaltak. A megyegyűlések között megkülönböztethető a generalis congregatio, amit általában közgyűlésnek nevezünk, valamint a particularis congregatio, vagyis a kisgyűlés. A közgyűlésen jelent meg a legnagyobb számban a megye nemessége és tisztviselői, ezért bizonyos ügyeket, mint az adókivetés vagy címereslevelek kihirdetése, csak itt lehetett tárgyalni. A kisgyűléseket az épp elérhető és/vagy szükséges személyek részvételével, hagyományosan a kisebb jelentőségű, vagy a következő közgyűlésig nem halasztható ügyek elintézésére hívták össze. A kisgyűléseken azonban a közgyűlési határozatokat nem lehetett megváltoztatni, és annak végzéseit a következő közgyűlésnek jóvá kellett hagynia.48 Mondhatnánk, a fenti szabályozás célja az volt, hogy megakadályozza, hogy az egész megyét érintő kérdésekben egy szűk kör döntsön, de ha megvizsgáljuk a végeredményben teljes legitimációt jelentő49 közgyűlés összetételét, és főképpen: működését, ez már nem lesz ilyen egyértelmű. Eleve nehézségbe ütközünk, ha a közgyűlésen jelen lévő „sokadalmat” szeretnénk feltérképezni. A kongregáción a tisztviselőkön kívül a megyében lévő egyházi intézmények képviselői és a birtokkal rendelkező nemesek vehettek részt, pontosabban utóbbiaknak eredetileg kötelező is volt személyesen megjelenniük. Erre azonban még a megyén belül sem lehetett rászorítani a nemeseket, úgyhogy ezzel a 18. században már nem próbálkoztak, és személyes meghívót is csak a tekintélyesebb földesurak kaptak.50 A valódi résztvevők számát azonban még így is nagyon nehéz megbecsülni, hiszen a jegyzőkönyvek nem minden jelenlévő nevét rögzítették, hanem a névszerinti felsoroláshoz egyszerűen hozzátették - újra csak kénytelenek vagyunk csupán legitimációs szándékra gondolni -, hogy jelen voltak még sokan mások is. A század elején a jegyzőkönyvi adatok alapján a biztos jelenlévők száma Pest megye egy-egy közgyűlésén 15-20, a század közepére 30-40 fő volt. A létszám növekedése, ha valamilyen mértékben meg is történt, a valóságban nem lehetett ilyen arányú. A duplázódás a megváltozott jegyzőkönyvezési gyakorlattal is magyarázható. 4' Tringli, 176. o. 48 1 72 3. évi 58. te. Hogy a törvény „visszafelé is elsülhetett”, azt a Helytartótanács 1730. június 19-ei keltezésű leirata bizonyítja, melyben kéri, hozzanak határozatot, hogy az alispán sürgős, elsősorban hadbiztosi feladatokkal összefüggő ügyekben a közgyűlésen kívül is intézkedhessen, és valóban csak a jelentősebb ügyekkel várják meg a közgyűlés összehívását. Értsd: a törvényre hivatkozva ne odázzák el a teljesítéseket. (Közzétették az 1730. július 27-ei kisgyűlé- sen [PML IV. 1-a. XV. kötet, 124-125. o.], majd - szükséges legitimációként - a következő, augusztus 30-ai közgyűlésen [PML IV. 1-a. XV. kötet, 136-137. o.] is.) 49 Az 1723. évi 58. te. szövegében azt is elrendelte, hogy a döntéseket a távollévőkre nézve is hatályosnak kell elismerni. 50 „qui (ti. a táblabírák, lásd alább) ad sedrias, prout et potiores domini terrestres (ad) generales congregationes, per dominos judlium literatorie invitabuntur. ’’ PML IV. 1-a. XVI. kötet, 173. o. 15
