Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
1. Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye archontológiája (1715–1750)
KISS ANITA jegyzőkönyv szerint - a megyei közgyűlésen az ő felszólalása lelkesítette fel olyannyira a megyei rendeket, hogy végül Pest megye két, önálló huszárszázadot állított ki.34 Hogy hogyan próbálta - vagy megpróbálta-e egyáltalán - valójában befolyásolni a megyei ügyek alakulását a főispán, illetve az adminisztrátora, azt leginkább talán a megyei autonómia speciális jellemzőinek vizsgálatával érhetjük tetten. Ami azonban az autonómia egyik legszembetűnőbb megnyilvánulását, a statútumalkotás jogát illeti, annak mértéke épp a vizsgált korszakra szorult vissza. Amíg a megelőző, zűrzavaros időkben mindenképp szükséges volt, hogy a vonatkozó törvények vagy azok ismerete hiányában helyi rendeletekkel szabályozzanak,33 a 18. század első felére ez a kényszer megszűnt. Ezidőtájt sorra jelentek meg a megyei hatáskört és eljárást szabályozó törvények,36 a Helytartótanács felállítása pedig egyértelműen azt célozta - több-kevesebb sikerrel -, hogy rendeletéivel egységes(ebb) igazgatást valósítson meg. 1715-től figyelhető meg az a jelenség Pest megyében, hogy a tisztújításokkal egy időben, elsősorban a tisztviselők hatáskörére és a megyei közgyűlés működésére vonatkozó statútumokat is alkottak,’ méghozzá hangsúlyozottan a főispán, vagyis annak megbízottja előterjesztései (propositiones) szerint.36 Természetesen a megye ezen kívül is hozott határozatokat különböző ügyekben, ezeket azonban külön tartották számon, 1750-ben pedig az összes „tisztújításkori” határozatot (1725-től kezdve) átnézték, és amennyiben kellett, módosították, illetve kiegészítették.’9 Ezekben a statútumokban a már említett, megyei eljárásra vonatkozó törvények is szerepeltek,40 így elmondható lenne, hogy a nádor főispán kísérletet tett a helyi közigazgatás szabályozására, a törvények külön „elfogadtatására”. Valójában azonban inkább arról lehetett szó, hogy természetes volt egy olyan ünnepélyes alkalommal tárgyalni ezeket az ügyeket, mint a tisztújító szék. A „propositiones” kifejezés pedig egyenesen egy „kicsinyített” országgyűlésre utal, csak itt nem az uralkodó előterjesztései szerinti törvények, hanem a főispán javaslatára statútumok születtek. Ez önmagában azonban még nem garantálta a törvények betartását,41 és nem is korlátozta különösképpen a megyét. ’4 PML IV. 1-a. XX. kötet, 413. o. Képességeit az azévi, sorsdöntő országgyűlésen is az udvar szolgálatába állította, így nem csodálkozhatunk azon, hogy Mária Terézia megkülönböztetett hálája végül hihetetlen karrierhez juttatta. 35 Degré, 2004. 221.0. 36 Hogy csak a legfontosabbakat említsük: 1715. évi 28. te., 1723. évi 56. te., 1723. évi 58. te., 1723. évi 74. te., 1729. évi 15. te.. 1729. évi 25. te., 1729. évi 29. te., 1729. évi 35. te. 17 1717-ben csak megerősítették az előző határozatokat. PML IV. l-a. XI. kötet, 410. o. 38 Békésben 1744-ből hasonló, 1752(!)-ből kifejezetten a főispán előterjesztése szerinti statútumokat említ Héjjá Julianna. Héjjá, 37. o. 39 PML IV. l-a. XXL kötet, 104-108. o. A statútumok a mindenkori tisztújítások jegyzőkönyveiben maradtak fenn, kivéve az 1742. évit, amely csak a fentiek szerint 1725-től külön vezetett kötetben található meg. Ez utóbbiból viszont épp az 1750. évi szabályrendeletek hiányoznak. PML. IV. 92. 18. tétel. 40 Például az 1723. évi 56. te. alapján a háromévenkénti tisztújításról az 1725. évi statútumok között. PML IV. l-a. XIII. kötet, 24-29. o. 41 Mint ahogyan semmi más sem a korban. 13
