Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
1. Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye archontológiája (1715–1750)
megbízottaik képviselték őket azon néhány alkalommal, amikor a szokás szerint a főispán jelenléte vagy képviselete vármegyéjében elengedhetetlen volt.29 Ahogy a főispáni, úgy az állandó helyettest jelentő adminisztrátori intézmény is csak későn alakult ki a megyében. Amikor csaknem száz évvel a nádor- főispánság hivatalossá tétele után, 1742. június 22-én kelt levelében Pálffy János nádor közölte, hogy teljhatalmú megbízottjává nevezte ki báró Grassalkovich Antalt, a megye mégsem tiltakozott semmilyen módon az eljárás ellen, és ünnepélyes követséget menesztett leendő adminisztrátorához, hogy a közgyűlésre meghívja.30 A kinevezés - azon kívül, hogy hosszú idő óta 1741-ben választottak újra nádort is - összhangban állt az új uralkodó, Mária Terézia későbbiekben kibontakozó, a megyék közvetlenebb főispáni felügyeletére irányuló törekvéseivel.’1 Pest megye helyzete azonban, ha nem is egyértelműen kiváltságos, de továbbra is speciális maradt, hiszen adminisztrátora is világi méltóság, a személynök lett.’2 Mégsem ez lehetett azonban a rendek bizalmának elsődleges záloga, hanem az, hogy Grassalkovich a megye legtekintélyesebb világi földesura is volt egyben, aki már kinevezése előtt is tevékenyen részt vett a közigazgatási és „politikai” ügyek irányításában.33 Befolyását, emellett pedig vitathatatlanul uralkodóhű magatartását mi sem jellemzi jobban, mint az a jelenet, amikor 1741-ben, a nemesi felkelés meghirdetésekor - a PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE ARCHONTOLÓGIÁJA (1715-1750) _____________ 2 9 A főispáni és adminisztrátori beiktatáson kívül a később tárgyalandó tisztújító közgyűléseken is. 30 Hangsúlyozva, hogy nemcsak egy helyettesi, de akár egy főispáni tisztre is érdemessé teszik képességei: „non vicariam hujusmodi tantum, séd supremam etiam cujuscunque comitatus moderandi activitatem et officium congruere recognoscerent. " PML IV. 1-a. XX. kötet, 79-80. o. Grassalkovich beiktatására 1742. augusztus 13-án került sor. PML IV. 1-a. XX. kötet, 111-112. o. 31 Az uralkodónő az 1752-ben kiadott főispáni utasításokban határozta meg először elvárt ellenőrzési jogkörüket. ’2 Grassalkovichot 1748-ban kamaraelnökké nevezték ki, ezért kellett megválnia mind sze- mélynöki, mind adminisztrátori címétől. Utódját, Galánthai Fekete György személynököt 1748. szeptember 9-én iktatták be. Beiktató beszédében Luby István királyi táblai főpap így jellemezte a megye kiváltságos helyzetét: „ Úgy látom, kiváltképpen való, s nem közönséges gondgya vagyon az fölséges Úr Istennek ezen tekéntetes nemes vármegyére [...], mert ha az régi időket és törvényeket tekéntyiik, ezen hármas tekéntetes nemes vármegye fő ispányságát, kormányozását magoknak tartották az régi királyok, hogy azzal is Magyar Országnak többi vármegyédül megkülönöztessék. Méltó volt tehát, hogy amidőn annak vezérlésit és rendes igazgatását másokra bízni magokban el tökéllették, azokra bízzák, az kik az királyi méltósághoz leg közelebb közeiéinek. Vallyon ki közeiét közelébb, mint fölséges föl kenetett királyunknak két érdemes helytartója, kiknek edgyike az ország kormányzásában személlyé viselője, úgymint nagy méltóságú gróf Erdődy Pálffy János palatínus urunk ő excellentiája, az másika pediglen az igasság és törvények szolgáltatásában helytartója, tudnia illik: méltóságos Galánthai Fekete György urunk ö nagysága. ” PML IV. 1-a. XXI. kötet, 947-948. o. 33 1748. évi leköszönő levelében maga írta: „feő szerencséim közé számlálom, hogy már majd 32 esztendőktiil fogvást ezen N(emes) Vármegye statusinak barátságában, publicumnak tanú- lássában, köz javunknak edgyes akaratú folytatássában élhettem". PML IV. 1-a. XXL kötet, 930-932. o. 12
