Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
1. Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye archontológiája (1715–1750)
KISS ANITA A megye, azaz a megyei közgyűlés eljárási hatásköre azonban a 18. századra jelentősen megnövekedett. A korszakban a legkülönbözőbb tárgyú királyi, majd helytartótanácsi rendeletek kihirdetésén és végrehajtásán kívül az adók kivetése, illetve beszedése, valamint a szinte állandóan jelenlévő katonaság beszállásolásának és eltartásának feladata,10 nemesi felkelés meghirdetése20 esetén pedig a megyei sereg kiállítása is jól szervezett hivatalnoki kart igényelt. A megyének a fentieken kívül is számos igazgatási feladatot kellett ellátnia, hiszen saját területén felelős volt a közrend fenntartásáért, az egységes árszabások kiadásáért és az utak karbantartásáért is, emellett pedig - elsősorban a járványok megfékezését célzó - közegészségügyi, valamint gyámügyi kérdésekben is eljárt.21 A mindezekkel járó megnövekedett adminisztráció - a káptalanoktól és konvexektől átvett hiteleshelyi funkcióval együtt"' - professzionális megyei „kancelláriát” hívott életre.23 Igazságszolgáltatási funkciójának differenciálódását pedig a megyei törvényszéken kívüli, alispáni és szolgabírói fórumok megjelenése, végül magának a törvényszéknek polgári és büntető sedriára bomlása követte.'1 Ezen kiterjedt hatáskör, vagyis pontosabban feladatkör - mivel a fentiek inkább jelentettek kötelezettséget, mint kiváltságot - joggal vonhatta maga után a központi hatalom szorosabb ellenőrzési szándékát is. Ennek letéteményese, azaz az uralkodói érdekek helyi képviselője elvileg a megye élén álló főispán (supremus comes) volt, pontosabban Pest-Pilis-Solt megye esetében 1659 óta22 a mindenkori nádor.26 (A nádori tisztség üresedése esetén a helytartó vette át a nádor szerepét a főispánsággal kapcsolatos ügyekben is.)27 Azonban amint a főispánokra jellemzően elmondhatjuk, hogy megyéjük irányítására nem szántak - vagy egyéb elfoglaltságaik miatt nem szánhattak - elég időt, még inkább igaz volt ez a nádorokra (helytartókra), akik a legünnepélyesebb eseményeken, így saját főispáni beiktatásukon sem jelentek meg személyesen a megyében.28 Teljhatalmú 10 Részletesen foglakozik a kérdéssel Schramek201 la. 20 A korszakban erre két esetben, 1741-ben és 1744-ben is sor került. 21 Utóbbi feladatát az 1715. évi 68. törvény szabályozta részletesen. 22 Nem csak a hódoltsági területekről elmenekült hiteleshelyek ideiglenes pótlásáról volt szó, hanem az egész „intézmény” fokozatos lezülléséről és elhalásáról, amit hiába próbáltak meg a korszak törvényeivel (mint az 1723. évi 39. és 40. te.) megakadályozni. Közhitelességi szerepüket így a megyék és az 1723-ban felállított kerületi táblák vették át. 23 DegrÉ, 2004. 218. o. 24 A megyei bíráskodásra nézve lásd: Meznerics. A tisztviselők jogszolgáltatási tevékenységére a tanulmány a továbbiakban nem tér ki. 25 A nádor-főispáni intézmény kialakulására lásd: Schramek 2011b. 26 Korszakunkban 1714-1732 között Pálffy Miklós, míg 1742-1751 között Pálffy János nádor. 27 1732-1741-ig Lotharingiai Ferenc. 28 Lotharingiai Ferenc beiktatása: 1732. október 1. (PML IV. 1-a. XV. kötet, 548-569. o.), Pálffy János beiktatása: 1742. március 8. (PML IV. 1-a. XX. kötet, 4-9. o.) Pálffy Miklós beiktatásának jegyzőkönyve nem maradt fenn, csak egy utalást találunk arra, hogy a tervek szerint a hozzá küldött főurak előtt szándékozott esküt tenni. (Kiss-Schramek, 286. reg.)
