Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
5. Balázs Gábor: Pest megye nemzetiségi összetételének változása az 1940-es években
A hazai németség elleni első fellépés a Dálnoki Miklós Béla által 1945. február 20-án kiadott 302/1945. ME számú rendelet volt. A jogszabályt a Moszkvában 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény előírásait szem előtt tartva adták ki. A megállapodás ugyanis arról intézkedett, hogy az ország területén tartózkodó valamennyi német állampolgárt - Németország zsidó állampolgárait kivéve - rendőr- hatósági felügyelet alá kell helyezni. A földreform végrehajtása során a volksbundisták vagyonának elkobzásakor tovább bonyolódott a hazai német nemzetiségű lakosság helyzete. A földreform végrehajtását jelentős mértékben nehezítette, hogy a „felszabadulást” közvetlenül megelőző időszakban a Volksbund helyi és országos vezetői a nyilvántartások egy részét megsemmisítették. A szervezetből történő tömeges kilépések a világháború folyamán már 1942 második felétől megindultak. A helyi vezetők, az országos központ azonban nem törölte a kilépőket, mert a létszámcsökkenés miatt a németek elmarasztalták volna őket. Aki tehát egyszer belépett, az már eleve hazaárulónak számított a földreform végrehajtása szempontjából, idő sem volt az esetleges kilépési nyilatkozatok felkutatására. Arra csak néhány példát látunk az országban, hogy a Volksbund-listákat a hatóságok differenciáltan és kritikával kezelték.2' A német nemzetiségű községekben már a földreform végrehajtásának kezdetén sajátos helyzet állt elő. A törvény nem tett különbséget nemzetiségi hovatartozás szerint az igénylők között, így természetesen a svábok is helyet kaphattak a földigénylő bizottságokban. Ezt azonban az Országos Földbirtokrendező Tanács saját hatáskörében igyekezett megakadályozni. A bizottságok sok helyen épp csak megkezdték a földhözjuttatási tervek elkészítését, amikor 1945. május 11-én a megyei földbirtokrendező tanácsok utasítást kaptak az Országos Földbirtokrendező Tanácstól. Ebben a megyei tanácsokat arról tájékoztatták, hogy az ország más településeihez hasonlóan Pest megyében Budajenő, Budakeszi, Perbál, Telki, Torbágy, Zsámbék, Budaörs, Nagykovácsi, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Solymár, Törökbálint, Dunaharaszti, Üröm, Harta, Hajós, Nemesnádudvar, Soroksár, Ceglédbercel, Budakalász, Csobánka, Dunabogdány, Pilisborosjenő, Piliscsa- ba, Szigetbecse, Szigetcsép, Szigetszentmárton, Szigetujfalu, Taksony, Pesthidegkút, Békásmegyer községek bizottságainak működését a 1231/1945. számú határozattal felfüggesztik. Az Országos Földbirtokrendező Tanács arra is figyelmeztetett, ügyelni kell arra, hogy „ ezekben a községekben minél több magyar család települjön le, és foglalja el a Volks bund-tagok helyét"?4 A németek által lakott községekben a földigénylő bizottságok működésének felfüggesztése nemcsak azt a célt szolgálta, hogy az egyébként jogosult, ám német nemzetiségű családokat a juttatásból kizárják. A döntés mögött politikai szándék húzódott. A kommunista párt arra törekedett, hogy a tiszántúli szegényparaszti családokat az Alföldön, illetve a Dunántúlon telepítse le. Ezzel az eljárással az őszi választásokra készülve elsősorban a szavazók számát akarták növelni. Ezt támasztja alá a kiválasztás módja, hisz a telepítés egyedüli kritériuma a jelentkezők pártpolitikai megbízhatósága volt. Nagy számmal jelentkeztek olyanok is, akik a mezőgazdasági 23 24 ________________________________________________________BALÁZS GÁBOR 23 Fehér, 28. o. 24 Tóth, 54. o. 103
