Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
1. Schramek László Péter: Adalékok a megyei adóalap-meghatározás 17–18. századi történetéhez
ADALÉKOK A MEGYEI ADÓALAP-MEGHA TÁROZÁS... Nem tudjuk, hogy a települési küldöttek milyen pontossággal sorolták fel a községükben lakó jobbágyokra és a gazdaságokra vonatkozó adatokat. A visszaélésre, a valós helyzet félremagyarázására tág lehetőséget biztosított, hogy az adózókat kérdezték meg adóalapjuk nagyságáról. A portaszám-csökkentésre utaló körülmények tudomásulvételére a megyei nemesség is készséggel hajlott saját érdekei miatt. Meg kell azonban jegyezni, hogy 17. századi emberek számára vallásosságukkal összeegyeztethetetlen volt az esküszegés. Feltehetően tudatos csalással nem, vagy csak kevés esetben kell számolnunk. A fenti tényezők arra utalnak, hogy a portaszámok helyesbítésének ez a módszere garantálta az adóalap állandó csökkenését. Egyelőre nem állnak rendelkezésünkre azzal kapcsolatban adatok, hogy a Magyar Kamara felemelte volna szavát a hódoltsági területekre vonatkozó portaszám-kiigazítás ilyetén gyakorlata ellen, sőt jobb híján még 1671 után is ragaszkodott az adóalap hasonló rendszer szerinti felülvizsgálatához.50 Mindazonáltal a Kamara adókezelésre gyakorolt felügyelete a 17. század utolsó három évtizedében megszűnt, mivel ez a feladat a katonai hivatalok hatáskörébe került.51 A porta-kiigazítás repartició bevezetése előtti módszere egyértelműen a kincstár bevételkiesését eredményezte. 3. Alispán is végezhette a portaszám-kiigazítást, amelynek eredményeiről a szolgabi- rákat értesítenie kellett, miként ez 1667-ben történt.52 A ránk maradt közgyűlési határozat rendkívül szűkszavú, így nem derül ki belőle, hogy az alispán milyen formában és milyen adatgyűjtés alapján hajtotta azt végre. Arról sem rendelkezünk adatokkal, hogy a Kamara bármilyen formában értesült a portaszám-kiigazítás eredményéről. A közgyűlési határozat célja azonban egyértelműen arra irányult, hogy a portával nem rendelkező községek számát lehetőség szerint csökkentsék.5 ' 4. A megyei közgyűlés is kezdeményezhette egyes települések portaszámának kiigazítását - általában csökkentését - természeti csapások után, mint például Nagykörösét 1674-ben54 vagy Ráckevéét 1677-ben.55 Előfordulhatott, hogy a községek vagy falvak portaszámát csak egy kötelezettség tekintetében csökkentették, más tekintetben helybenhagyták. Kecskemétet ugyanis egy tűzvész pusztítását követően 1679-ben csak a terményszállítások alól mentesítették.56 Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1638 1711. II. 1666 1680. Pest Megyei Levéltár, Budapest, 1984. 1598. és 1616. regeszta. A Magyar Kamara 1672-ben az adófizető porták számáról kért tájékoztatást. 51 Nagy István: A Magyar Kamara 1686-1848. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971.26. és41. o. A Magyar Kamara 1672. évi utasítása hiába tartalmazta, hogy a hadiadó kezelésének felügyelete az intézmény hatáskörében marad, mivel az ezzel egyre kevesebbet foglalkozott, Buda visszavívása után pedig végleg felhagyott vele. „Connumeratio portarum per dominum vice-comitem relatum per omnia approbatin'. singuUsque dominis iudicibus nobilium nova regesta dabuntur. Possesiones nandum incorporatorum. portasque minime haben!inni. ad connumerationem portanon per dominum vice comilem cogenlur. " PML IV. l-a/l. III. 102. f. M E települések adóztatásáról a későbbiekben még részletesebben szó lesz. 54 Borosy, 1984. 1704. regeszta. 55 Borosy, 1984. 1832. regeszta. 'h Borosy, 1984. 1958. regeszta. 18
